Monthly Archives: június 2007

Debussy, az expresszionista

Egy elhivatott wagneriánus és egy elhivatott debussyánus karmesterre, illetve a koncertszervezők döntéseit irányító, zenetörténeti összefüggések iránt érzékeny véletlenre volt szükség ahhoz, hogy az idei koncertévad végén egy hét különbséggel hallhassuk Wagner Ringjének első két darabját és Debussy Pelléas és Mélisande-ját a Művészetek Palotájában. És ha a Fischer Ádám nevével fémjelzett Budapesti Wagner-napok idei programjában a […]

Pelléas Kocsissal Debussy anyanyelvén

Kényeztetnek bennünket, a muzsika rajongóit. Hónapok óta olyan hangversenyeket kapunk a Bartók Béla teremben, amilyeneket mindenki csak irigyelhet. A wagneriánusokat június elején egyenesen a Walhallába röpítette a Ring első két része Fischer Ádám varázspálcáját követve, most egy hete pedig Debussy híveit kápráztatta el Kocsis Zoltánnal a Pelléas és Mélisande pódium előadása. Elkápráztatta, mert franciásabb és […]

To the Happy Few?

Debussy Pelleás és Mélisande-ját 1902-ben mutatták be Párizsban; Budapesten huszonhárom év múlva, 1925-ben, sikertelenül; harminc év múlva, 1963-ban újították fel, 1970-ig játszották, ritkán; harminchét éve nem. A XIX-XX. század fordulójának zeneileg legnemesebb anyagból való operája; s ha vannak az operairodalomnak abszolút remekművei, úgy feltétlenül az egyikük. Ezért hagyjuk fin de siécle-t, a szimbolizmust, az impresszionizmust, […]

Mélisande

Az opera hagyományosan merev, a szöveg tartalmi összefüggései helyett a zenei formák tagoló és értelmező rendjére alapozott szerkezetének felbontásával Wagner nehezen kezelhető örökséget hagyott maga után. A zene hangzó folyamatát a drámai logika szükségszerűségeinek alávető kompozíciós elvei – amelyek zsarnoki mivoltát nem győzte panaszolni munka közben -, a cselekmény mozgatórugóinak motivikus rendszerezése, a struktúra részletesen […]

Pelléas és Melisande – 44 év után újra itthon

Alig szelídültek a Rajna hullámai, újabb nagy esemény résztvevői lehettek, akik június 16-án a nagy melegben elvillamosoztak, -autóztak a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe meghallgatni Debussy egyetlen operáját, a Pelléas és Melisande-t. Felfokozott várakozás előzte meg a koncertszerű előadást, hiszen nagyon rég szerepelt az operaház műsorán, a közönség szinte csak felvételről ismerheti ezt a gyönyörű művet. […]

Volt egy gyűrűje – Debussy: Pelléas és Mélisande

Egy zeneileg pazar Wagner-hétvége után (lásd Magyar Narancs, A gyűrű fele, 2007, június 14.) az ember könnyen levonja a zenetörténeti tanulságot: a wagneri zenedráma meghaladhatatlan csúcs, innentől csak antiwagneriánus operát lehet (illetve érdemes) írni. Tankönyvszerű leegyszerűsítéssel: nagyjából ez meg is történt, ám az élet szerencsére ennél invenciózusabban forgatja a zenetörténet kerekét. Bár sohasem derül fény […]

Pelléas pipája

Tényleg Kaszás Mihály az ország, vagy Európa vagy a világ egyik legjobb timpanistája. A kérdést azért nehéz eldönteni, mert az üstdobos nem szokott legjobb lenni, csak jó vagy rossz, ha nem ront el semmit, akkor üti a bőrt, amikor kell, akkor jó, ha valamit elszúr, akkor pocsék. De a Pelléas és Mélisande Művészetek Palotájában tartott, […]

Főszerepben a zenekar

Mintha az énekeseket háttérbe szorította volna a Debussy-mű koncertszerű előadása Nehéz a dolga a kritikusnak, ha véleményezni szeretné a Pelléas és Mélisande Kocsis-féle interpertációját. Először is, mert a Nemzeti Filharmonikus Zenekar nagyszerű volt. Olyan hangszínskálát mutattak fel, amelyet korábban elképzelni is alig lehetett. Másrészt az énekesek – a két címszereplő, Juliette Galstian és Gérard Theruel, […]

Pelléas és Mélisande

A júniusi melegben a miskolci Nyári Színház adott helyszínt Claude Debussy ritkán hallott – pontosabban itthon több mint negyven éve nem játszott – operája, a Pelléas és Mélisande koncertváltozatának. Aki lemaradt volna a produkcióról, még meghallgathatta június 16-án, szombat este a Művészetek Palotájában. A műsort francia és magyar szólisták, valamint a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és […]

“Écoute! Écoute!” – Debussy Pelléas és Mélisande

Fülelek nagyon. Fülelek, mert meglehet, újabb negyven évet kell várnom, mire a Pelléas és Mélisande újra megszólal idehaza. S addig is szeretném elmém legszigorúbban őrzött zugaiba csempészni e varázsos muzsika hangulatát, ízeit, kurta harmóniáit. Hogy ne kelljen személyes benyomások híján minduntalan jobb-rosszabb hanglemezekre támaszkodnom. Ez a darab, mely kihagyhatatlan a világ bármely táján készülő operakalauzból, […]