Monthly Archives: február 2005

Búcsú a Zeneakadémiától

Február 10-én utolsó koncertjét tartotta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a Zeneakadémián. Az ország legszebb szecessziós épületétől – stílszerűen – századfordulós művekkel búcsúzott a zenekar, Kocsis Zoltán ízlésének megfelelően francia darabokkal (hogy Richard Strauss fiatalkori, kevéssé ismert, zongorára és zenekarra írott d-moll Burleszkje miként került a koncert programjába, nem tudom). Kocsis Zoltán a tőle megszokott energia-bomba […]

Búcsú és megérkezés

Különös műsort állított össze Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok élén. Két népszerű szám (Dukas: A bűvészinas, Debussy: A tenger) közé két alig ismertet (Richard Strauss: Burleszk zongorára és zenekarra; Gabriel Fauré: Ballada zongorára és zenekarra) rakott a szendvicsbe. Töltelékként a francia zongorista, Michel Dalberto köszönte szépen, de vacakul érezte magát: már az első akkordoknál látszott, […]

Hibátlan biztonsági kűr  

Mához egy hónapra, március 14-én hivatalosan is megnyílik az új Nemzeti Hangversenyterem, s túljutottunk a január eleje óta zajló próbaüzem felén. Az akusztikáért felelős amerikai Artec munkatársai szorgalmasan végzik a “finomhangolást”, s a koncertlátogatók is gyűjtik a tapasztalatokat. Ha megnézzük a komolyzenei internetes fórumokat, az derül ki, hogy lassan az akusztika is olyan téma lesz, […]

Kocsis a zenekarok egészséges versenyéről

Azt hiszem, azon kevesek közé tartozom, akik nem lepődtek meg, amikor a világ élenjáró zongoraművészeként Kocsis Zoltán átlépett a karmesteri pulpitusra: ugyanis senki másnak a zongorajátékán nem éreztem ezt a par excellence zenekari hangzást, ezt az orchesztrális teljességet. Ám nemcsak átvette a karmesteri pálcát, hanem néhány év alatt megújított egy helyben topogó zenekart. Mi ösztökélte […]