Author Archives: gabor.f@brandlift.eu

NFZ, Kocsis, Kelemen, Perényi

„Nincsenek már nagy művészegyéniségek, a komolyzenének megszűnt a közönsége, a magaskultúra a végóráit éli, itt az utolsó ítélet” – szokták mondani sokan sokfelé. Nem tudom, hogy én élek-e másik világban, vagy egyszerűen csak szerencsém van, az utóbbi időben annyi nagyszerű koncerten voltam, hogy azon gondolkoztam, megkérem a szerkesztőt, ugyan küldjön már el valami üzembiztosan igénytelen […]

Szláv lélek, ízlés, fegyelem

A koncertprogramok felett mindörökkön örökké uralkodó nyitány-versenymű-szimfónia szentháromság szláv színekben pompázott a Nemzeti Filharmonikusok február végi hangversenyén. A Berkes Kálmán gondjaira bízott zenekar Glinka Ruszlán és Ludmilla nyitányát, Patricia Kopatchinskaja közreműködésével Stravinsky Hegedűversenyét, valamint Dvořák Új világ szimfóniáját játszotta a Nemzeti Hangversenyteremben. A bemelegítő Glinka-nyitány friss-ropogós előadását követően Patricia Kopatchinskaja viharzott be a színpadra. Ha […]

Végre megérkeztünk…

… – A Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenye a Nemzeti Hangversenyteremben Még mindig csak próbaüzemben működik az új terem, még mindig csak próbáljuk felfogni, mi az, amit ott hallunk. Mi az, amit az előadók művelnek, és mi az, amit a terem. Illetve: egész 24-én estig csak próbáltam kihallani. Az volt a véleményem, hogy majd akkor, amikor […]

Hangverseny

A fekete 54-es útvonala a szociális háló lyukain át vezet a Boráros tér felé: nyomortanyák, omladozó gyármaradványok, sintértelep. A kocsmák persze virágoznak; egyikük fölött – tulajdonképpen a valóságnak megfelelően – Élelmiszer a felirat. Közvágóhíd. Ennél poétikusabb neve nem is lehetne annak a megállónak, ahol a Nemzeti Hangversenyterembe igyekvőnek le kell szállnia a buszról. Megalapozott Sátántangó-életérzéssel […]

Búcsú a Zeneakadémiától

Február 10-én utolsó koncertjét tartotta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a Zeneakadémián. Az ország legszebb szecessziós épületétől – stílszerűen – századfordulós művekkel búcsúzott a zenekar, Kocsis Zoltán ízlésének megfelelően francia darabokkal (hogy Richard Strauss fiatalkori, kevéssé ismert, zongorára és zenekarra írott d-moll Burleszkje miként került a koncert programjába, nem tudom). Kocsis Zoltán a tőle megszokott energia-bomba […]

Búcsú és megérkezés

Különös műsort állított össze Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok élén. Két népszerű szám (Dukas: A bűvészinas, Debussy: A tenger) közé két alig ismertet (Richard Strauss: Burleszk zongorára és zenekarra; Gabriel Fauré: Ballada zongorára és zenekarra) rakott a szendvicsbe. Töltelékként a francia zongorista, Michel Dalberto köszönte szépen, de vacakul érezte magát: már az első akkordoknál látszott, […]

Kocsis a zenekarok egészséges versenyéről

Azt hiszem, azon kevesek közé tartozom, akik nem lepődtek meg, amikor a világ élenjáró zongoraművészeként Kocsis Zoltán átlépett a karmesteri pulpitusra: ugyanis senki másnak a zongorajátékán nem éreztem ezt a par excellence zenekari hangzást, ezt az orchesztrális teljességet. Ám nemcsak átvette a karmesteri pálcát, hanem néhány év alatt megújított egy helyben topogó zenekart. Mi ösztökélte […]

Hibátlan biztonsági kűr  

Mához egy hónapra, március 14-én hivatalosan is megnyílik az új Nemzeti Hangversenyterem, s túljutottunk a január eleje óta zajló próbaüzem felén. Az akusztikáért felelős amerikai Artec munkatársai szorgalmasan végzik a „finomhangolást”, s a koncertlátogatók is gyűjtik a tapasztalatokat. Ha megnézzük a komolyzenei internetes fórumokat, az derül ki, hogy lassan az akusztika is olyan téma lesz, […]

A Nemzeti Koncertterem első hangversenye 2005. január 8-án

Szívem szerint ünnepélyesnek szánnám beszámolómat, nagy szavakat használnék, de sajnos egyrészt ugyebár „nem találunk szavakat”, másrészt az egész esemény ez ellen a magatartás ellen szólt. Ezúttal az avatás lebonyolítása, a protokoll- és pátoszmentesség volt a megható. Este 6-ig dolgoztak a termen és az épületen, de 7-kor már olyan rend és tisztaság volt, mintha évek óta […]

Próba és üzem

Ha előzetesen jön egy tündér, és azt mondja: édes fiam, Budapesten élsz, tudod, hogy semmi sem lehet tökéletes, légy szíves, válassz. Szép legyen az új hangversenyterem, vagy jó legyen az akusztikája. Nem hiszem, hogy akár egyetlen perc gondolkodási időt kértem volna. Legyen csak jó, és majd becsukjuk a szemünket. A dolog azonban nem ennyire egyszerű. […]