Két M betűs szerző műveit hallhatjuk: Mozart és Mahler ritkán szerepelnek egy műsorban, az 1. szimfónia budapesti verziójának elhangzása pedig önmagában is kuriózum, de a fellépő vendégművészek neve is garancia arra, hogy különleges estében lesz részünk. Cristian Mandeal évtizedek óta Románia egyik vezető karmestere, aki olyan neves szólistákkal dolgozott együtt, mint Alicia de Larrocha, Radu Lupu, Yefim Bronfman, Ivo Pogorelich, Msztyiszlav Rosztropovics és Maxim Vengerov. Mozart talán legnépszerűbb zongoraversenye – a földöntúli szépségű lassú tétellel – 1786-ban keletkezett, szerzője pedig kétszázhatvan éve született, és kétszázhuszonöt éve hunyt el, éppen a koncertet megelőző napon; Ránki Dezsőnél ma aligha találunk érzékenyebb és avatottabb muzsikust ennek a csodazenének a megszólaltatására. Mahler fiatalos lendületű, néhol vulkanikus erővel robbanó, másutt bécsiesen nosztalgikus, megint másutt szarkasztikus 1. szimfóniája budapesti operaigazgatósága idején született, a pesti Vigadóban mutatták be 1889-ben, az akkor huszonkilenc éves szerző vezényeltével. Érdekesség, hogy Mahler ekkor még szimfonikus költeménynek nevezte a kompozíciót, Jean Paul regényéről kölcsönözve a Titan címet, a tételek mögötti titkos programmal, de később, többszöri átalakítása során ezt a gondolati hátteret elvetette. A Blumine tétel is ennek a programnak a szerves részét képezte, valójában a Säckingeni trombitás című költeményhez írt kísérőzenéhez született, és akárcsak a későbbi 3. szimfóniában, fontos szerepet játszik benne a trombitaszóló.