I. Virágzás; II. A falu tánca

A “kép” szó használata Bartók op. 10-es zenekari művének címében kétségtelenül Claude Debussy hatásának tudható be. (Az eredeti cím még francia nyelvű is volt: Deux images.)  A francia mester zenéjével Bartók 1907-ben ismerkedett meg, amikor Kodály több Debussy-partitúrát hozott haza Párizsból. 1910 nyarán Bartók sokat gondolhatott Debussy zongorára írott Images-aira, melyeknek a Két kép első tételére gyakorolt hatását már sokan, sokszor emlegették. (Debussy zenekari Images-ciklusa csak 1912-re készült el.) Míg azonban Debussy “képei” (a zongorára és zenekarra írottak egyaránt) mindig hármas ciklusokba rendeződtek, Bartók a Liszt magyar rapszódiáiból ismert kétrészes, lassú-friss szerkezetet vette át. Ugyanez a forma már a korábbi Két arcképben (op. 5) is ott volt, és Bartók még többször visszatért hozzá a későbbiekben. (more…)

Élete utolsó hónapjaiban, 1945 nyarán-kora őszén alkotta Bartók harmadik zongoraversenyét. Feleségének, Dittának szánta; részben ez is magyarázza a kompozíciónak az előző zongoraversenytől olyannyira elütő karakterét. A hagyományos módon szonátaszerkezetű első tétel a vonósok “erdőzsongásával” kezdődik (az E-dúr hangnem is Wagner erdei zenéjére utal). A zongora ehhez elegáns, verbunkos-ízű melódiát társít. Érdekes, hogy a verbunkos, amelytől fiatalkorában Bartók undorral elfordult, kései műveiben (már az 1938-ban befejezett Hegedűversenyben is) szinte “megnemesedve” tér vissza. A négy hangos kezdőötletet (amely ma a Bartók Rádió szünetjele) a tétel során sokféle változatban halljuk viszont, pentaton formában és különféle fordításokban is. (more…)

I. Preludio – Moderato  II. Scherzo – Allegro  III. Intermezzo – Moderato  IV. Marcia funebre – Maestoso

Béla Bartók’s Four Orchestral Pieces bear the opus number 12, which places it between Blue Beard op. 11 and the Wooden Prince op. 13. During the first phase of its composition (1912), Bartók did not complete the work: the orchestration remained in obscure sketch form only. During the 1910s, Bartók became disenchanted because of the reception accorded to his works, and temporarily lost interest in writing music (“I only compose as solitary person, for family use only”, he remarked bitterly.) He eventually recovered his enthusiasm, but only completed the full score of the Four Orchestral Piece in the summer of 1921, for his new publisher Universal of Vienna. The work was premiered by the Budapest Philharmonic Orchestra in the following year, conducted by Ernő Dohnányi.
We can suppose from some of Bartók’s quoted comments that the first two pieces of the Four Orchestral Pieces, the Preludio and Scherzo, form a closely linked pair within the entire cycle. This is supported by the observation that while the first shows similarities to the “In Bloom” movement of the Two Pictures (op. 10), the Scherzo evokes the “distorted” second portrait (from Two Portraits), op. 5, perhaps in an even more frightening form. The Third Movement, is marked Intermezzo. With its central section strongly contrasting with the relaxed Siciliano rhythm of the principal section, it seems to prefigure the “Interrupted Serenade” of the Concerto for Orchestra. Instead of a triumphant finale, the last of the Four Orchestral Pieces is a painful funeral march.

I. Moderato II. Allegro molto III. Allegro vivace IV. Molto tranquillo V. Comodo VI. Finale – Allegro

A Táncszvit ünnepi koncertre készült: Buda, Pest és Óbuda egyesítésének félévszázados jubileuma alkalmából kérte fel a város vezetése (Kodály és Dohnányi mellett) Bartókot az új kompozíció megírására. Békülékeny gesztus volt ez akkoriban, hiszen az ún. Tanácsköztársaság zenei direktóriumában vállalt (meglehetősen formális) tagság miatt éppen e három mestert éveken át különféle támadások érték: Kodály ellen még fegyelmi is indult. 1923-ra megérett a helyzet a békülésre, s ezt nem csak a politikusok, a megbántott muzsikusok is így érezték. Kodály egyik legnagyobb remekében, a Psalmusban öntötte ki “keserű haragját”. Kétségkívül ennek a műnek volt az 1923. november 19-i bemutatón a legnagyobb visszhangja. Dohnányi Ünnepi nyitányát inkább csak udvarias taps fogadta, Bartók Táncszvitjének fő mondanivalóját pedig, úgy tűnik, nemigen értette a publikum. (more…)