Ez történt


Vissza a hangszereket a családba!

2004. 02. 12.


Kocsis Zoltán szerint minden díjat túl korán kapott meg


A lemezipar gyakorlatilag halott, mondta Kocsis Zoltán abból az alkalomból, hogy életműdíjat vett át az idei Midemen, a világ legnagyobb lemezvásárán. A művész a család szerepében látja a megoldást.


Nem fiatal az életműdíjhoz? Mit jelent a díj az ön számára?


Az életműdíj azt jelenti, hogy elismerést kapott az, amit eddig csináltam. És miután nagyon sok mindent csináltam, nem tudom, hogy a harminc év múlva megrendezendő Midemen mit fogok kapni vagy fogok-e valamit egyáltalán. Általában a díjak nekem túl korán jönnek. A Kossuth-díjat 1978-ban kaptam meg. Erősen tartja magát az az álláspont, hogy azért, mert Aczél György barátja voltam. Ami nem igaz. Aczél kedvelt engem, és bizonyos szempontból én is szimpátiával figyeltem – ha történetesen nem sznobéria diktálta a tetteit -, amit a magyar kultúráért tett. Mert tett, tagadhatatlan. Ellene is, de a kultúráért is tett. Viszont barátok soha nem voltunk. Megmondtam neki is azt, hogy korainak tartom a saját esetemben a Kossuth-díjat, meg talán Ránki Dezső esetében is, hiszen együtt kaptuk. Azóta mind a ketten a többszörösét, sokszorosát teljesítettük már annak amit addig, azaz 1970-től 1978-ig. Érdekes módon ezért nem kaptunk semmilyen elismerést a magyar államtól. Ugyanakkor siettem megjegyezni akkor Aczélnak 78-ban, hogy Mensáros László és Pilinszky János nálunk lényegesen többet tett már a magyar kultúráért, és mégsem kaptak semmit. Talán ezért is a következő évben Mensáros és Pilinszky is megkapta a Kossuth-díjat. Aztán mind a ketten idő előtt elmentek… Visszakanyarodva a kérdéshez, igen, túlságosan koraiak nekem ezek a díjak, ez is korai. Más típusú díjat kellene kapnom, ha már feltétlenül ki akarnak tüntetni valamivel. Az életműdíj a pálya lezárását vagy legalábbis a kész, egész voltát hangsúlyozza. Az én életművem messze nem kész. Most is egy hangszerelésen dolgozom, amely a Nemzeti Filharmonikus Zenekar legközelebbi koncertjén elhangzó Mahler. első szimfóniához kapcsolódik.


Milyen műről van szó?


Egy Chopin-noktürnről, amelynek egyik motívumát Mahler átemelte az I. szimfóniába, és azt gondoltam, hogy mindent mutassunk meg, ami Mahlerre hatással volt. Minden kapcsolódó témát, például Wagner Parsifal-nyitányát, egy francia gyerekdalt, a Vándorlegény-dalokat. Most is azon kapom magamat, hogy folyamatban lévő témákról beszélek. Tehát korántsem arról van szó, hogy lezártam egy életművet, és heverek a babérjaimon, besöpörve a díjakat. Az az igazság, hogy még Claudio Abbado esetében sem beszélhetünk lezárt életműről, aki szintén most kapott életműdíjat.


A díjért is egy hangversenykörút közepén ugrott át Cannes-ha.


Antwerpenből érkeztem és Trevizóba indultam. A turné legérdekesebb vonása az, hogy Varga Gilberttel kezdtem mint szólista Kölnben, és Varga Gilbert zenekarával fejeztem be mint karmester Baszkföldön.


A Bartók hangfelvétel-sorozattal most hol tart, mennyire van kész?


Teljesen kész van. Hét albumból áll, és a hetedik tulajdonképpen. már piacon is van. Ezen gyakorlatilag Bartók saját műveinek zongoraátiratai és a legfiatalabb kori művei, tehát a Rapszódia op. 1. és a négy zongoradarab található.


A Bartók-sorozatot követően, amely pályájának nagyon nagy elismerést kiváltó, központi helyét foglalta el, mibe kezdene szívesen mint zongoraművész? Van-e olyan hosszú távú és fantasztikus vállalkozásnak számító sorozat, mint amilyen Bartók volt?


Lehet… Mozart esetében nem nagyon, Bach zongoraversenyeit kimerítettem… De Beethoven szonátái nagyon érdekelnének. Az az érzésem, tudnék róluk olyan dolgokat elmondani, amit más nem. Sajnos a lemezipar halódik, illetőleg gyakorlatilag halott. Éppen a Midemen összefutottam Bruno Monsaingeonnal, az egyik legsikeresebb komolyzenei filmrendezővel. Ő rendezte a híres Glenn Could-filmeket, Richter Enigma című filmjét, Schiff András komolyzenei felvételei közül a legtöbbet. O is nagyon panaszkodott. Midem ide, Midem oda, mondta, bizonyos komolyzenei lemezekből világszerte tízezernél is kevesebb példányt adnak el, míg egy közepesebb poplemez hat-hétszázezer példányban kel el.


Saját pályájára nézve ezt a helyzetet hogyan látja?


A crossover nem segít, ez egy beteg meccs. A crossoveren azt értem, amit Szentpéteri Csilla meg Horgas Eszter csinál. Tehát hogy egy kicsit vegyítsük a popot a komollyal. De nem segít a klasszikusok popritmusban című kísérlet sem. Azt hiszem, itt egyedül az segítene, ha visszatérnének a hangszerek a lakásokba. Ha a zeneoktatás – bár ha nem lenne is kötelező – ismét szokás lenne a családon belül. Egyáltalán ha visszatérne a családi élet abba a mederbe, amelyben volt mondjuk ötven évvel ezelőtt. Nem akarok nosztalgiázni, de nagyon változik a világ. Általános értékválság van. Biztos vagyok abban, hogy az új divatok, új hősök egyszerűen kisöprik a Debussyre meg Beethovenre való igényt az emberből, és marad az, ami könnyedén fogyasztható. Mi fogyasztható könnyen? Ami olcsó.


De ma is a tele vannak a hangversenytermek.


Igen, ez meglepő. Nagyon érdekes, hogy Budapesten ez teljesen változó. A nyugati világban, például Németországban, Hollandiában, Angliában még tele vannak a koncerttermek. Valóban. Akármilyen minőségben jelenek meg ott, igen, tele vannak. De ott is panaszkodnak. Nagyon sok a panasz általában, és kiváltképpen a lemezeladások tekintetében. Legélesebben a lemezboltok találkoznak ezzel a problémával. Ott az ember személytelenül, pusztán a vásárlói statisztika tükrében kell hogy szembesüljön a tényekkel. És az riasztó.


Ennek ellenére lemez új lemezt.


Három lemezem jelent meg a Midem alkalmából. A BMC kettőt adott ki, ezeken a Nemzeti Filharmonikus Zenekar két szezonnal ezelőtti koncertfelvételei szerepelnek, Schönberg-, Varese-, Dohnányi-, Debussy-műveket vezénylek. A Hungarotonnál megjelent CD-n Bartók művei találhatók. Többek között a Zenekari concerto és a Táncszvit. Kimondva ez nagyon szépen hangzik, de meg kell nézni az eladási statisztikákat. Vagy azt, hogy milyen visszhangjuk lesz ezeknek. Tervezni természetesen lehet, és van is rengeteg tervem. De kérdés, hogy ebből mi realizálható.


*   *   *


KOCSIS ZOLTÁN az idei Midem-életműdíja mellett megkapta a Chevalier des Arts et des Lettres (A Művészetek és Irodalom Lovagja) kitüntetést. A négy legnagyobb francia kulturális elismerés egyikének számító kitüntetést a francia kulturális miniszter nyújtotta át a zongoraművésznek.


B. É.
(Népszava)