Beethoven – az első és az utolsó
Beethoven I. és IX. szimfóniája szerepel soproni vendégszereplésünk programján. Az első szimfónia a szerző későbbi hallatlan újításaihoz mérve, még az elődök zenei világában mozog (mintegy dokumentálva, hogy „már ezt is tudom") - egyes elemeiben azonban természetesen felcsillannak az ifjú titán valódi, saját „oroszlánkörmei" is. A „Kilencedik”-re gondolva leginkább az Örömóda dallama jut eszünkbe. Ez az egyszerűsítés némileg indokolható is, hisz tudjuk, hogy Schiller költeményének megzenésítésével a komponista egy őt már fiatal kora óta foglalkoztató gondolatot öntött végső formába. Az Örömóda valójában igen egyszerű dallamának, s a rá épülő variációknak éppen hogy csakis az a küzdelmes út adhatja meg a megfelelő drámai súlyt, amelyet korábban bejártunk.









