JOSEPH HAYDN: G-dúr szimfónia, Hob. I:88

WOLFGANG AMADEUS MOZART: C-dúr zongoraverseny, K. 467

***

JOSEPH HAYDN: Tóbiás hazatérése – nyitány, Hob. XXI:1

WOLFGANG AMADEUS MOZART: C-dúr („Jupiter”) szimfónia, K. 551

Somlai Petra fortepiano

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Vashegyi György

A Ferencsik bérlet koncertjein a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a bécsi klasszikához illőn csökkentett létszámmal lép pódiumra. A záróesten mindehhez még egy izgalmas mozzanat csatlakozik: a K. 467-es C-dúr zongoraversenyt nem modern instrumentumon, hanem fortepianón halljuk. A szólista a hangszer egyik legkiválóbb hazai játékosa, Somlai Petra, a karmester Vashegyi György, a műsort egy-egy kései Haydn-, illetve Mozart-szimfónia keretezi.

Haydn 1787-ben fejezte be 88., G-dúr szimfóniáját, Mozart pedig egy évvel később írta meg utolsó művét a műfajban, a legendás hírű C-dúr („Jupiter”) szimfóniát. A közönség tehát egy estén, a koncert elején és végén hallhat egy-egy művet a két zeneszerző szimfóniatermésének legérettebb darabjaiból. Mindkettőt páratlan mesterségbeli tudás és invenció jellemzi, de rendhagyó ötleteket is találunk bennük: Mozart a fináléban a szonátaformát és a fúgát társítja mesterien, Haydn a lassú tételben trombitákat és üstdobokat is használ, a menüettben pedig – szándékoltan és feltűnően – tilalmas szólamvezetési módhoz, az úgynevezett „kvintpárhuzamhoz” folyamodik (ez később a rockzenében jellemző lesz, ám a bécsi klasszika még kerülte). Az 1785-ben keletkezett C-dúr zongoraverseny Mozart érett bécsi versenyműstílusának pompás reprezentánsa, a fináléban Michael Haydn-reminiszcenciával, a Tóbiás hazatérése nyitányának pedig az az érdekessége, hogy Haydn mindmáig ritkán megszólaló korai oratóriumát vezeti be. Somlai Petra (1981) a fortepiano szuggesztív és érzékeny művésze, külföldi továbbképzésekkel és hangversenysikerekkel tarsolyában, Vashegyi György a régizene és ezen belül a bécsi klasszikus stílus legnagyobb hatású hazai értője és tolmácsolója.

A zene édenkertjébe, a bécsi klasszikus stílus remekei közé invitál a Ferencsik bérlet négy koncertje. Mozart-, Haydn- és Michael Haydn zenéje éteri hangokat ígér. A koncertek fináléja egy-egy kései Mozart-szimfónia: a három utolsó mű és a „Prágai” melléknevű alkotás. Minden műsorban hallunk Haydn-szimfóniát is, de megszólalnak nyitányok, koncertáriák, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin hangszerén felcsendül Mozart hegedűs–brácsás Esz-dúr sinfonia concertantéja, Somlai Petra fortepianón játssza a C-dúr zongoraversenyt (K. 467). A fortepiano a hitelesség törekvésére utal – ezt jelzi az is, hogy a műveket a szimfonikus zenekari létszámnál karcsúbb együttesek adják elő. Két programot a főzeneigazgató, Vashegyi György vezényel, egyet a svájci Stephan MacLeod, aki két hangversenyáriában dirigálás közben énekel is, hiszen kiváló basszus. A harmadik esten a zenekar régi barátját, a francia François Leleux-t üdvözölhetjük: ő karmester és oboavirtuóz egy személyben – ezúttal Haydn C-dúr versenyművét tolmácsolja.