Kocsis szerint senki nem ítélhető el, mert diktatúrában élt

Megértem, hogy a sztálini diktatúra felidézése ma is felkorbácsolja az indulatokat. De azt hiszem, itt az ideje, hogy eljöjjön végre egy olyan kor, amely kortársi közelségben is gyakorolni képes a megbocsátást. Nem kellene ürügyet keresni a múlt örökös felhánytorgatására. Nem szabadna játszani ezekkel az érzésekkel. A szóban forgó koncert remek ürügy volt arra, hogy bizonyos sebeket feltépjenek azok, akik az állandó hisztériakeltésben érdekeltek – fogalmazott Kocsis Zoltán a Népszavának adott tegnapi interjújában. A beszélgetést annak ürügyén készítette vele a Népszava, hogy lapunk múlt hét végén beszámolt a Nemzeti Filharmonikusok Klemperer-bérletének második előadásáról, amelyen elhangzott Sosztakovics a kommunizmust és annak vezéreit, Lenint és Sztálint dicsőítő, Dal az erdőkről című oratóriuma is. A hangverseny hallgatósága egy része a szöveg ideológiai tartalma miatt sérelmezte a darabválasztást. A koncerten Kocsis nem volt jelen, a zenekart Alan Buribayev kazah karmester dirigálta.

Kocsis az interjúban azt is elmondta: tisztában volt azzal, hogy a magyar közönség érzékenyebben fogadhatja a művet, ugyanakkor kifejtette, véleménye szerint minden jó művet játszani kell. A Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója elmondta, hogy a szóban forgó mű nagyon is beleillik abba a folyamatba, amellyel a zenekar repertoárját bővíteni szándékozik. A közelmúltban Kocsis Sosztakovics IX. szimfóniáját vezényelte, Varga Gilbert pedig a X-et dirigálta, ez utóbbiban a szovjet-orosz zeneszerző Sztálin életét és halálát írta meg.

Kocsis egyébként senkit nem ítél el azért, mert diktatúrában élt, és azt valamilyen szinten kiszolgálta. Példaként említi a náci Németországból nem emigráló Richard Strausst vagy a kommunizmusban is alkotó Kodály Zoltánt és Kurtág Györgyöt.

A Dal az erdőkről című oratórium történetéhez hozzátartozik, hogy Sosztakovics ellehetetlenítésének és hallgatásra kényszerítésének elkerülése céljából komponálta 1949-ben, a mű valóban sikert aratott, a Sztálin-díj mellett a diktátor elismerését is kiérdemelte.

Munkatársunktól
(Magyar Nemzet, 2005. november 17.)