Igor Stravinsky 1939 szeptemberében, nem sokkal a II. világháború kitörése után hajóra szállt New York felé. Utazásának közvetlen célja a Harvard egyetemen tartott előadássorozata, s az azt kiegészítő, zeneszező-növendékek kis csoportjával folytatott munka volt. Immár negyedszer lépett Amerika földjére, ahol végül addigi leghosszabb tartózkodását töltötte: a háború alatt végig Los Angelesben élt, ahol nyugalomban, anyagi biztonságban, inspiráló művészeti légkörben dolgozhatott. Második feleségének visszaemlékezése szerint „Zeneszerzők, írók, tudósok, művészek, színészek és mímelőik erjesztő hatása működött, gyakran vettünk részt előadásokon, kiállításokon, hangversenyeken, ezeknek az embereknek társasági összejövetelein.” Többek között Nadia Boulanger, Aldous Huxley és Franz Werfel tartozott ezek közé „az emberek” közé, vagyis Stravinsky hollywoodi baráti köréhez. Hollywoodban szinte törvényszerű volt, hogy a zeneszerző előbb-utóbb kapcsolatba kerüljön a fimmel: már a harmincas évek közepén többen próbálták a műveit filmzeneként adaptálni, s 1942 és 44 között több eredeti filmzene terve is felmerült, de végül egy sem valósult meg, és Stravinsky a már megkomponált részleteket más darabjaiba mentette át.
Ilyen elvetélt filmzene a ritkán hallható, mintegy négy perces zenekari mű, a Scherzo ? la russe is. Eredetileg egy orosz környezetben játszódó háborús filmhez készült; azután, amikor a híres jazz-karmester, Paul Whiteman 1944-ben rövid darabot kért Stravinskytól egy rádióhangversenyhez, a komponista ezt a zenét hangszerelte át Whitman zenekara számára. 1945-ben elkészült a szimfonikus zenekari változat is, melyet a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekar mutatott be a szerző vezényletével 1946-ban. A Scherzo ? la russe cím azonos Csajkovszkij egyik korai zongoradarabjának címével (Stravinsky többek között ezt a zongoradarabot is felhasználta A tündér csókja című balettjéhez). A mű triós formában íródott, két trióval; erősen népies karaktere a Petruskát juttatja eszünkbe. A mindháromszor változatlan alakban elhangzó főrész mintha a harmonika hangzását utánozná, a trombiták és harsonák párhuzamos hármashangzat-menetekben megszólaló témáját a kürtök ellenpontja teszi ritmikailag izgalmassá. Az első trióban egy szelíd, népdalszerű témát játszik a zongora és a hárfa kánonban; a vaskosan népies második trió önmagában is három részes, aba szerkezetű.