A polonéz népi eredetű lengyel tánc; háromnegyedes lüktetését az első negyedre eső gyakori daktilus-ritmus teszi jellegzetessé. A 19. századi orosz zeneszerzők körében is népszerű volt, többek között Csajkovszkij több operájában is szerepel táncbetétként. Az Anyegin polonéze az opera III. felvonásának kezdetén, a báli jelenet indításaként egyszerre jelzi a helyszín gazdag pompáját, illetve Tatjánának naiv vidéki kislányból tündöklő hercegnévé való átalakulását. A háromrészes formában, lírai középrésszel megkomponált, büszke tartású tánc az Anyegin moszkvai, 1881-es bemutatója után hamarosan az operától független, önálló életre kelt. Egyfelől közkedvelt hangversenydarabbá vált, másfelől visszatért eredeti funkciójához: mind a mai napig a bálok kedvelt műsorszáma szerte a világon.