A korai jazz nagy népszerűségnek örvendett a Szovjetunióban. Ennek egyik jele, hogy 1934-ben zeneszerzőversenyt hirdettek a jazz műfajának a kávéházi zenéből „komoly” státuszba emelése érdekében.

I.March, II. Lyric Waltz, III. Dance 1, IV. Waltz 1, V. Little Polka, VI. Waltz 2, VII. Dance 2, VIII. Finale.

A korai jazz nagy népszerűségnek örvendett a Szovjetunióban. Ennek egyik jele, hogy 1934-ben zeneszerzőversenyt hirdettek a jazz műfajának a kávéházi zenéből „komoly” státuszba emelése érdekében. Ekkor született Sosztakovics első valóban jazzes hangvételű műve, a háromtételes 1. jazz-szvit. A 2. jazz-szvit keletkezéstörténete jóval bonyolultabb, ugyanis két Sosztakovics-művet is ismerünk „2. jazz-szvit” címmel. Az „eredeti” 2. jazz-szvit az első után négy évvel, 1938-ban keletkezett, Viktor Knusevickij (a neves csellóművész testvére) állami jazz-zenekara számára, ennek kottája azonban a második világháború alatt elveszett. (Egy 1999-ben előkerült zongorakivonat alapján Gerard McBurney zenetudós és zeneszerző három tételét rekonstruálta, ebben a formájában volt hallható a londoni Promenád koncertek sorozatában.) Ezzel szemben az a mű, amely a 20. század második felében Sosztakovics 2. jazz-szvitjeként számos előadás nyomán közismertté vált, valójában egy, a zeneszerző különböző balett-, film- és színházi kísérőzenéiből összeállított nyolctételes szvit varieté-, avagy promenádzenekarra (Suite for Stage Variety Orchestra). Ennek első „nyugati” előadására 1988-ban került sor Londonban, a világhírű csellóművész és karmester, Msztyiszlav Rosztropovics vezényletével. Az előadóegyüttes különlegessége, hogy szaxofonokat és tangóharmónikát is tartalmaz.
A 2. jazz-szvitként ismert mű nyolc tételének sorrendje a zeneszerző instrukciói szerint szabadon variálható, illetve egy-egy tétel akár el is hagyható. A szvitet nyitó Induló lendületes menetzenéjét Lírikus keringő követi, melynek édes-bús hangvételét a szóló szaxofon adja. Az Első tánc A bögöly című filmzenéből került át a szvitbe, míg az Első keringő hátterében erősen érezhető Csajkovszkij keringőinek hangvétele. A xilofonszólóval induló Kis polka Sosztakovics jellegzetes fanyar humorú persziflázsainak egyike. A Második keringő a zeneszerző egyik legismertebb dallama, Stanley Kubrick Tágra zárt szemek című filmjének főcímzenéjeként vált világhírűvé. Kevésbé ismert, hogy eredetileg is filmzene volt, Mikhail Kalatozov 1956-ban készült Pervyy Eshelon című filmjében szólalt meg először. A népies hangvételű Második tánc Sosztakovics harmincas években komponált műveiből származik, végül a szvitet szellemes Finale zárja.