Budapesti Wagner-napok
Robert Dean Smith Cola Rienzi
Emily Mage Irene
Falk Struckmann Steffano Colonna
Michelle Breedt Adriano
Boaz Daniel Paolo Orsini
Cser Krisztián Raimondo
Brickner Szabolcs Baroncelli
Cserhalmi Ferenc Ceccho del Vecchio
Egy békekövet
Hírnök
A Müpa rendezésében.
„A vokalitás teherbíró képessége minden próbát kiáll, a technika folttalan – frazeálás tekintetében bámulatra méltó -, a muzikalitás magától értődően érzékeny és nagy formátumú” – írta egy kritikus Robert Dean Smith 2012-es, Müpa-beli Tannhäuser-alakításáról. Az amerikai sztártenor ma az egyik legkeresettebb Wagner-énekes, aki a zeneszerző számos jelentős tenorszerepét megformálta már – rendkívül hosszú ideig, 1997 és 2012 között a Bayreuthi Ünnepi Játékokon is.
A produkciót, amellyel a Budapesti Wagner-napok sorozatában lassan teljessé válik a zeneszerző operai életművének bemutatása, az a karmester vezényli, aki pályáját a Berlini Opera első kürtöseként kezdte, és csak az 1990-es években fordult a vezénylés felé. Sebastian Weigle öt egymást követő évben lépett fel Bayreuthban, 2004 és 2009 között a barcelonai Gran Teatre del Liceu fő-zeneigazgatója volt, ugyanezt a tisztséget 2008 óta a Frankfurti Operaház élén tölti be. Itt vezényelte egy izgalmas, új rendezésben Wagner éppen 175 éve bemutatott, első sikeres operáját, a Rienzit is.
A 14. századi Rómában játszódó mű még nem tekinthető a zeneszerző érett művének, egy neves kortársa szarkasztikusan meg is jegyezte, hogy „a Rienzi Meyerbeer legjobb operája”. A nagyszabású tablókban, élvezetes mozzanatokban gazdag alkotás azért már magán viseli a későbbi Wagner-remekek vonásait is, és jelentős lépcsőfokként szolgált a szerző számára a Tannhäuser felé. Bár az opera a 19. században – Wagner fenntartásai ellenére – mindvégig sikeres maradt és gyakran előadták, a 20. században, valamint napjainkban sajnálatosan ritkán kerül színre.