Beethovennel a szabadban
Mikor
2020. június 20., szombat
19:00-tólvárhatóan 21:00-ig
Hol
Brunszvik-kastély parkja,
Martonvásár
Jegyek
4 500 / 3 500 / 2 500 Ft
ELMARAD!


Beethovennel a szabadban



Ludwig van Beethoven II. (D-dúr) szimfónia, op. 36
Ludwig van Beethoven I. (G-dúr) románc, op. 40
Ludwig van Beethoven VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92
Kruppa Bálint hegedű
Hamar Zsolt zeneszerző

Esőnap: 2020. június 22., hétfő

Kérjük, olvassa el figyelmesen esőszabályzatunkat IDE KATTINTVA!

A zeneszerző születésének 250. évfordulóján

A Nemzeti Filharmonikusok Beethovennel a szabadban című koncertsorozata több mint hatvan éve a nyári időszak páratlan klasszikus zenei élményét nyújtja Martonvásár szívében.

Az idei – hatvankettedik – alkalom különleges, hiszen a bécsi mester kétszázötvenedik születésnapja előtt tisztelgünk, kapcsolódva Martonvásár Beethovenemlékévének programjaihoz.

Ebből az ünnepi alkalomból – a szokásos három koncert helyett – öt estén át hallhatja.

Közönségünk a zeneszerző csodálatos műveit, és ezúttal mind a kilenc Beethovenszimfónia elhangzik majd a Brunszvik-kastély gyönyörű parkjában, neves hazai szólisták közreműködésével.

A koncerteken Hamar Zsolt, a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója vezényel.

A Heiligenstadtban, 1801–1802-ben komponált II. szimfónia Beethoven első alkotókorszakának egyik utolsó műve. A terjedelmét tekintve még klasszikus, ugyanakkor meglepő ritmikai és dallamgesztusokban bővelkedő szimfónia hangvételén nem hagyott nyomot, hogy a zeneszerzőben a komponálás idején tudatosult gyógyíthatatlan halláskárosodása.

Ugyanekkor keletkezett Beethoven hegedűre és zenekarra írt, bensőséges hangvételű G-dúr románca. Bár később komponálta, mint F-dúr testvérdarabját, korábban jelent meg nyomtatásban, így ez kapta az egyes sorszámot.

Beethoven VII. szimfóniája 1811–1812-ben keletkezett. Richard Wagner „A tánc apoteózisa”-ként méltatta, és valóban szinte minden tétele táncos: a pontozott ritmusú, hatnyolcados lejtésű első tétel után a lassú tétel helyén egy Allegretto feliratú kétnegyedes, szinte szakrális táncot hallunk. Ez a tétel a szimfónia legnépszerűbb részlete, már az ősbemutatón is meg kellett ismételni. A gyors scherzo után bacchanália jellegű finálé zárja a művet.