Richard Strauss 1898-ban elkészült Ein Heldenleben (Hősi élet) című szimfonikus költeménye konkrét önéletrajzi vonatkozásokat rejt magában. A mű hat, szünet nélkül egymást követő részből áll. Az első epizód A hős, amelyben a főszereplő személyéhez kapcsolódó, a darab folyamán többször visszatérő témák hangzanak fel. A fuvolák szólójával kezdődik A hős ellenségei című rész, és a zene ironikus, csúfolódó jellegéből ítélve az ellenségeket többen egyenesen Strauss kritikusaival azonosították. A harmadik epizódban (A hős társnője) a zeneszerző felesége, egy szeszélyes, de mély érzelmű nő portréja rajzolódik ki, akit a szólóhegedű személyesít meg, majd szenvedélyes szerelmi jelenet következik. Trombitafanfárokkal kezdődik A hős csatája, melyet az ötödik epizód, A hős munkálkodása békében követ. Ebben a zeneszerző mintegy összegzi addigi munkásságát: számtalan motívumot idéz fel korábbi szimfonikus költeményeiből, továbbá korai operájából, a Guntramból és két dalából is. Az angolkürt halk szólója vezet át az utolsó részbe (A hős világból való elmenekülése és sorsának beteljesedése), és a mű a szólóhegedűn a szerelmi téma visszaidézésével és a kürtök természethangjaival zárul. „Nem szükséges programot adni” – nyilatkozta a Hősi élettel kapcsolatban a zeneszerző. Valóban: ha a hallgató, mit sem tudva a darab mögöttes tartalmáról, csupán megmártózik Richard Strauss (korának egyik legnagyobb hangszerelőművésze) nyolc kürtöt és öt trombitát tartalmazó, hatalmas zenekarának csodálatos hangzuhatagaiban, akkor is maradandó élménnyel lesz gazdagabb.