Vannak remekművek, amelyek általános értelemben fejtik ki hatásukat az utókorra, és vannak különleges alkotások, amelyek ezen a széles körben gyakorolt befolyáson túl, konkrétan is ösztönzik egy későbbi szerző munkáját. Ilyen inspirációval szolgált Bartók egyfelvonásosa a Senza sangue szerzője számára.

Korunk egyik legsikeresebb operaszerzője, Eötvös Péter a nemzetközi hírű olasz író, Alessandro Baricco Vértelenül című novellájából alkotta meg újabb operáját, felesége és alkotótársa, Mezei Mari szövegére. A mű alapjául szolgáló történetben egy felnőtt nő találkozik azzal a férfival, aki gyerekkorában, a spanyol polgárháború idején szeme láttára ölte meg családját. A szembesülés célja nem a bosszú, hanem a megbocsátás, a megváltás keresése. A művet Eötvös tudatosan szánta Bartók egyfelvonásos misztériumjátéka, A kékszakállú herceg vára párdarabjának: a kamaradráma itt is, ott is egy nő és egy férfi lelkének titkaiba enged bepillantást. Az opera zenekarát a komponista úgy tervezte meg, hogy az (az orgona használatának kivételével) azonos legyen a Bartók-műben alkalmazott apparátussal.
A Müpa előadása a zeneszerző álmát valósítja meg: a Senza sangue ihletőjével és előképével, A Kékszakállú herceg várával együtt kerül közönség elé. A két iker-előadást Káel Csaba rendezésében láthatják az érdeklődők. Mindkét művet Eötvös Péter vezényli, aki így nyilatkozott operájáról: „Úgy készültem a megalkotására, mint egy filmrendező, aki a következő filmjét fekete-fehérben akarja forgatni. Korábbi operáimban színes hangzásra törekedtem, ebben, azokkal ellentétben, az éles kontrasztokat és a fekete, szürke és fehér árnyékokat keresem.”