Cseh zeneszerző, 1854. július 3-án született egy morvaországi kis faluban, Hukvaldyban, közel a sziléziai határhoz. Apja iskolaigazgató volt. Janáček első zenei leckéit apjától kapta, majd tíz éves korától a brnói augusztinusz rend papi iskolájában tanult. A növendékek fő tantárgya a kóruséneklés volt, melyet zenekari gyakorlat is kiegészített. Az iskola tanulói gyakran vállalhattak kisegítő zenészi munkát esküvőkön, ünnepségeken és nem ritkán a városi színházban. Janáček alaposan megismerkedhetett az európai zenekultúrával a gregoriántól egészen a romantikus operákig. Első fennmaradt kompozíciói (pl. kórusok) ebből az időszakból származnak. Négy év után beiratkozott a konzervatóriumba, ahol egy év alatt végezte el három év tananyagát. Ezután visszatér a papi iskolába, ahol korábbi tanára kérésére átvette az össze zenei tárgy irányítását. Azonban nem sokáig maradt. Prágába költözött és beiratkozott az ottani zeneakadémiára. Az akadémia fojtogató és poros légköre miatt szembefordult tanáraival és egy időre ki is zárták az intézményből. 1876-ban elnyerte a Brnói Filharmóniai Társaság igazgató karnagyi tisztét. Igen nagy hangsúlyt fektet a cseh nemzeti zene - Smetana és Dvořák - népszerűsítésére, valamint előadja többek között Mozart Requiemjét, Beethoven Missa solemnisét. 1879-ben rövid időt töltött a lipcsei konzervatóriumban, majd 1880-ban Bécsben. Saját zenetanítási módszert dolgozott ki, 1882-től elvállalta a brnói orgonaiskola igazgatását (1919-ig töltötte be ezt a tisztséget). 1883-ban személyes megismerkedett Antonin Dvořákkal, akihez később a zeneszerző kolléga haláláig (1904) szoros barátság fűzte. 1890-től a nyelvész František Bartoš-sal tudományos alapossággal elkezdte a cseh folklór feldolgozását. A népdalok egy részét 1892 és 1901 között zongorakíséretes formában is feldolgozta. Első átütő sikerét Jenufa című operájával aratta 1904-ben. További operái: Brouček úr kirándulása a Holdba, Brouček úr kirándulása 15. századba, Katja Kabanova, A ravasz rókácska,  A Makropulosz-ügy, Feljegyzések a holtak házából. Színpadi műveit az utóbbi években újra felfedezték s sorra mutatják be a világ jelentős operaházai. Jelentősek zongora- és kamaraművei (vonósnégyesek, hegedűszonáta). Zenekari művei közül gyakran hangzik fel a Gogol műve nyomán készült Tarasz Bulba zenekari rapszódia (1918), a zongorára és kamarazenekarra komponált Concertino (1925) és a Sinfonietta (1926). Egyik utolsó nagyszabású műve az 1926-ban keletkezett Glagolita mise. Élete utolsó évtizedében figyelt fel rá az európai modern zenei élet. Közös koncerten szerepelt Bartókkal és Schönberggel, tagjává választotta a Berlini Porosz Művészeti Akadémia. 1928-ban, Ostravában hunyt el.