Szergej Prokofjev - zeneszerző
(1891. ápr. 11. - 1953. márc. 5.) Orosz zeneszerző, karmester, zongoraművész. A szentpétervári konzervatórium növendéke volt 1904 és 1914 között. Tanárai voltak Ljadov, Rimszkij-Korszakov, J. Wihtol, Anna Jeszipova (zongora) és Nyikolaj Cserepnyin (vezénylés). 1908-tól rendszeresen szerepet zongoristaként, részben saját műveit játszotta, első kompozíciói 1911-ben jelentek meg. Az első időszak számos zongoraműve mellett jelentős az I. és a II. zongoraverseny (op. 10, 1912 és op. 16, 1913), valamint a Klasszikus szimfónia (op. 25) melyet még emigrálása előtt maga mutatott be. 1918-ban külföldre távozott, 1920-tól az USA-ban és Párizsban élt. Ebben az időszakban több balettjét és operáját (A játékost, A három narancs szerelmesét, s részben a Tüzes angyalt) is bemutatták. Zenekari művei közül kiemelkedik e korszak három szimfóniája (No. 2-3-4), zongoraversenyei (a 3. és az 5.), a hegedűverseny (op. 19). 1933-ban a nagy elismertségnek örvendő Prokofjev visszatért a Szovjetunióba. Stílusa némileg alkalmazkodott a szocialista realizmus követelményeihez. Igen sikeresek lettek balettjei (Rómeó és Júlia, Hamupipőke) valamint a Péter és farkas című zenés meséje, és további igen jelentős zongoraműveket komponált. Maradandót alkotott a filmzene területén is, együtt dolgozott Szergej Ejzenstejnnel. 1953-ban, Moszkvában halt meg.