Rácz Zoltán - karmester
Zenei tanulmányait 1967-ben kezdte zongorán, majd 1970-től párhuzamosan ütőhangszereken is elkezdett  játszani. A Bartók Béla Konzervatóriumban, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett tanulmányai után 1983-ban szerzett ütőhangszeres művészdiplomát.  Már zeneakadémista korában felkeltették érdeklődését az ütőhangszerekre írt szóló- és kamaradarabok. Rendszeresen közreműködött az Új Zenei Stúdió hangversenyein, és számos új darabot mutatott be koncerteken és lemezfelvételeken. 1981-ben, a Bartók centenárium évében Kocsis Zoltánnal és Ránki Dezsővel többször előadta, valamint hanglemezre vette Bartók Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című darabját. 1984-ben társaival megalapította az Amadinda Ütőegyüttest, amelynek azóta művészeti vezetője. 1985-ben az együttes I. díjat nyert a rotterdami Gaudeamus Kortárszenei Versenyen. Az elmúlt évtizedekben az Amadinda a világ élvonalbeli ütőegyüttesévé nőtte ki magát, koncerturnéik során négy kontinens, 33  országában léptek színpadra. Rendszeresen tesznek eleget tekintélyes európai fesztiválok meghívásainak: Paris Autumn; Prágai Tavasz; Zágrábi Biennálé; Varsói İsz; Bath Fesztivál; Huddersfield Kortárszenei Fesztivál; BBC Proms; Berlini Biennale és a Bécsi Ünnepi Hetek. Az Amadinda koncertezett az Egyesült Államokban, Japánban, Hong Kongban, Mexico City-ben, Ausztráliában, Libanonban és Taiwanon. Több, mint tíz CD-t készítettek a Hungarotonnál. 1990 és 2010 között lemezre vették John Cage valamennyi  ütőhangszerre komponált darabját és hanglemezfelvételeket készítettek a TELDEC (The Ligeti Project) és a Tzadik (Lukas Ligeti) lemezkiadók számára is. John Cage az Amadinda számára írta 72 perces művét, a Four4-t, amelyet az együttes 1992-ben mutatott be Tokióban. Szintén az Amadindának készült Ligeti György műve, a mezzoszopránra és ütőhangszerekre írt Síppal, dobbal, nádihegedűvel című darab, amelynek bemutatója 2000-ben volt Metzben. Steve Reich az  Amadinda 25 éves jubileumára komponálta Mallet Quartet című darabját. A mű ősbemutatója Budapesten, a  Művészetek Palotájában volt, 2009-ben. 1988-ban az Amadinda Ütőegyüttes Liszt Ferenc-díjat, 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2004-ben Kossuth-díjat, 2008-ban Bartók Béla - Pásztory Ditta díjat kapott. Rácz Zoltán munkássága szólistaként is jelentős. A BIS kiadó számára hanglemezre vette és több alkalommal (Bécsben, Berlinben, Budapesten) koncerten is előadta Eötvös Péter Triangel című ütőhangszerekre és kamaraegyüttesre írott concertóját, a zeneszerző vezényletével. Bartók Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című művét Schiff Andrással és Bruno Caninoval számos európai országban adta elő,  (Wigmore Hall, Berliner Festwochen, Mondsee Fesztivál; Velencei Biennálé) majd a DECCA kiadó számára hanglemezre vette. 1992 és 1996 között a Budapesti Fesztiválzenekar első timpanistája, majd öt éven át a Magyar Televízió kortárszenei programszerkesztője. 1997-tıl a Budapesti Tavaszi Fesztivál művészeti tanácsadó testületének tagja. 1997-ben Wilheim András zenetörténésszel megalapította az UMZE Kamaraegyüttest, amelynek magalakulása óta művészeti vezetője. 1990-től a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára. Mesterkurzusokat tartott a világ számos pontján: Ferienkurse für Neue Musik, Darmstadt (1996); Groznjan, Horvátország (1997); Julliard School, Yale University (1998); Senzoku Gakuen Egyetem, Toho Gakuen Egyetem és Nagoya Egyetem, Japán (1999); International Summer Music Camp,Taiwan (1999); Edith Cowan Egyetem, Perth, Ausztrália (2002) Janacek Academy, Brno (2008) és a szombathelyi Bartók Új Zene Fesztivál(1990,1998,2002, 2003). 2002-ben a Francia Köztársaság kulturális minisztere, a Chevalier de l'Ordre des Arts et des Lettres címet adományozta Rácz Zoltánnak.