Gavodi Zoltán - tenor - énekkari tag

Köszönöm, Uram, hogy hallhatok és hallgathatok, hiszen az erdő, az imádság és a művészet csillanó csendjét is csak a hangok elnémulása által tudjuk oly nagyra értékelni.

Csáth Géza és Pilinszky János egyaránt nagy tisztelettel és zenei műveltséggel írtak koruk zeneköltőiről és a régebbi mesterekről is, előbbi az esztétikum és a lélektan felől közelítve, utóbbi pedig Isten bizonyítékaként állítva a muzsikát. Pilinszky bizonyosságát vallom én is, mert a huncut hangokból zeneművet alkotni, majd azt az előadó(k) lelkén átengedve megmutatni, kifejezni, végül hallgatóként érzelemmel és értelemmel befogadni olyan hármasság, amely a Teremtő áldását számomra nem nélkülözheti. Középső láncszemként, előadóművészként az áldott művet akként hagyva, az esetleg áldatlant pedig áldottá tenni törekedve, értékes tartalmat adva, gondolatot ébresztve a hallgató számára, ez itteni létünk nemes feladata.

Az alkotó talán már pihen, de a kompozíció élni vágyna, hogy az előadó segítségével a zene a füleken át a szívekbe juthasson.

Továbbolvasom