Mikor
2018. december 01.
18.00
Hol
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar próbaterme – Müpa,
Budapest
Jegyek
2.000 Ft – helyfoglalás érkezési sorrendben
Jegyvásárlás


Próbatermi vendégség 2.

Próbatermi vendégség 2.

A zenekari- és kamarazenei irodalom legismertebb és méltán legkedveltebb műveiből válogattak a Nemzeti Filharmonikus Zenekar művészei a Próbatermi Vendégség decemberi estjére. A műsor-összeállítás az európai zenetörténet legutóbbi három évszázadát fogja át a barokktól egészen a 20. századig.

A program első felében adventhez közeli emelkedett hangulatot sugall a barokk zene két legnagyobb mestere, Georg Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach egy-egy népszerű zenekari művének átirata, míg a második részben elhangzó Csárdáskirálynő egyveleg, valamint Piazzola Libertangója, már az év végi vidámságot előlegezi meg. Közöttük elhangzik még Wolfgang Amadeus Mozart, és Mendelssohn egy-egy fenséges kamaraműve, a D-dúr fuvolanégyes, és a kizárólag vonós hangszerekre komponált Oktett.

Händel Vízi-zenéjének címe egy három részes szvitsorozat összefoglaló neve. Az F-dúr, D-dúr és G-dúr hangnemű zenekari szvitek 1717-ben egy fényűző királyi ünnepségre íródtak, amelynek helyszíne a londoni Temze folyó volt. Az összesen negyvenhét, túlnyomórészt korabeli stilizált tánctételből álló nagyszabású ciklus hosszú órákra elegendő kifinomult szórakozást garantált a kiváltságos meghívottaknak.

Johann Sebastian Bach versenyműveinek többsége 1717-1722 között, a zeneszerző kötheni működésének idején keletkezett, amikor számos művet komponált az ottani udvari zenekar hangszeres művészeinek. A d-moll kettősverseny eredetileg két hegedűre íródott, de gyakran hallható hegedű-oboa összeállításban is. Bach később a kettősversenyt egy egész hanggal lejjebb transzponálva kétzongorás versenyművé dolgozta át.

Mozart D-dúr fuvolanégyese 1777 és 1778 fordulóján két másik műfajtársával együtt Mannheimben keletkezett. Bár a mannheimi udvar rendelkezett a korban az egyik legkiválóbb, Európa-szerte elismert zenekarral, a fuvolanégyesek mégsem egy hivatásos művész, hanem egy holland műkedvelő fuvolás, bizonyos De Jean úr számára íródtak, aki nagy tisztelője volt Mozartnak, és akinek hangszeres tudása – a kvartettek igényességét tekintve – a hivatásos muzsikusokéval vetekedett.

Mendelssohn Oktettjének hangszer-összeállítása gyakorlatilag két vonósnégyesnek felel meg, a darab azonban inkább szimfonikus fogantatású, amelyre maga a zeneszerző is felhívta az előadók figyelmét egyik utasításában. A négytételes kompozíciót a mindössze 16 esztendős zeneszerző 1825-ben tanára és barátja, a mindössze 30 évet élt Eduard Ritz 23. születésnapjára komponálta. A harmadik tételt Fanny Mendelssohn, a zeneszerző nővére és egyik legfőbb kritikusa – aki maga is tehetségesen komponált -,  „igazán sikerültnek” találta. A Scherzo 1829-ben, megváltozott formában, az I. szimfóniába is bekerült. Mendelssohn 1832-ben átdolgozta az Esz-dúr Oktettet, amelynek bemutatójára 1836-ban került sor.

Házigazda: Papp Dániel a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hegedűművésze

Műsor és közreműködő művészek:

             
G.F. Händel: Vizizene – részletek                                                                                                          

Molnár Zoltán – trombita
Fejér András – harsona
Sárosi Péter – hegedű
Prőhle Katalin – hegedű
Kökényessy Zoltán – brácsa
Deák György – cselló
Kubina Péter  -nagybőgő

J.S.Bach: Kettősverseny oboára és hegedűre                                                                                  

Horváth Béla – oboa
Papp Dániel – hegedű
Miczki Rita – hegedű
Szentmihályi Lilla – hegedű
Balogh Enikő – brácsa
Deák György – cselló
Sztankov Iván  -nagybőgő

Mozart: D-dúr fuvolanégyes K. 285                                                                

Embey-Isztin Zsófia – fuvola
Detvay M.Marcella – hegedű
Reményi Ágnes – brácsa
Lukács Tünde – cselló

*             *             *

Mendelssohn: Oktett                                                                                                                                

Papp Dániel – hegedű
Miczki Rita – hegedű
Bali Gábor – hegedű
Dúlfalvy Éva – hegedű
Kertész Sándor – brácsa
Balogh Enikő – brácsa
Kántor Balázs – cselló
Deák György – cselló

Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – egyveleg                                                                                       

                                                                                             

Piazzola: LIbertango                                                                                                                                 

Molnár Zoltán – trombita
Fejér András – harsona
Sárosi Péter – hegedű
Prőhle Katalin – hegedű
Kökényessy Zoltán – brácsa
Deák György – cselló
Kubina Péter  -nagybőgő