Ez történt


Virrasztóknak való

2005. 09. 24.


Vasárnap egész éjszaka Bartókot játszanak a Művészetek Palotájában. A jegy felnőtteknek 1000 forintba kerül, diákoknak ingyenes, sőt még a vége után az autóbusz is ingyenes. Péntek este is volt már hangverseny, akkor az Erdélyi táncok és a Román táncok mellett a Fából faragott királyfi szerepelt a műsoron, méghozzá úgy, hogy bábszínházasok balett előadása kísérte. Vasárnap, a zeneszerző halálának évfordulóján Kocsis Zoltán vezényel.


Mi a kedvenc Bartók muzsikája Kocsis Zoltánnak?


Nem tudom megmondani. Játszottam valamennyi zongoraművét, művei nagy többségét vezényeltem, az ifjúkori zsengéket, meg az első, második szvitet nem – mondta Kocsis Zoltán. Ezzel tudom, hogy nem válaszoltam a kérdésedre. Nem is tudok, mert most, hogy csinálom A fából faragott királyfit, talán azt mondom, hogy ez messze értékesebb zene, mint amilyennek hiszik, vagy amilyennek akár maga Bartók hitte, ezt a művét nem becsülte valami sokra. Amikor végre az Operaház Bartók-művet tűzött a műsorára, elsőnek ezt vették elő. Erről Bartók meglehetősen lakonikusan később azt írja, hogy egy nagyobb munkámat végre előadta az Operaház. Azt írja aztán később, hogy első operámat annyira szeretem, hogy amikor A fából faragott királyfit műsorra tűzték, akkor rögtön az az ötletem támadt, hogy a két színpadi művet együtt adjuk elő. Akkor még nem volt készen A csodálatos mandarin, úgyhogy még nem is gondolhatott arra, hogy trilógia formájában fogja ezt valaha játszani az Operaház. Mint aztán tudjuk, A csodálatos mandarint elő se adták Bartók életében. Vannak, akik azt mondják, hogy a Concerto már unalmas, tehát túl klasszikus. Ők a Mandarinnál megállnak. De volt például olyan vélemény is, Weiner Leóé, hogy Bartóknak nem lett volna szabad megírnia A csodálatos mandarint, mert túlságosan elment az atonalitás felé. Én meg erre azt mondom, hogy Bartók művészi credójában benne van az ideális eltorzítása. Azt mondanám, hogy én Bartók valamennyi művét szeretem. Egy ilyen nagyságrendű szerzőnek még a kisebb kaliberű alkotásai is jelentősek. Nekem rengeteg műve ad olyan élményt, amelyet más zeneszerzők művei nem adnak.


Boulez nemrég azt mondta, hogy a XX. század elképzelhetetlen a három zongoraverseny nélkül.


Igen, és nemcsak a három zongoraverseny, hanem az egész Bartók-oeuvre nélkül.


Vasárnap viszont valami olyan történik, amire Magyarországon még nem volt példa, Bartók halálának szinte órára pontosan a 60. évfordulóján kezdődik este 11 órakor a Művészetek Palotájában az emlékhangverseny, a Virrasztás.


Bartók Béla zsenije föltétlenül megérdemli ezt a figyelmet, ezt a Virrasztást, noha a műsor meglehetősen konvencionális. A Concertóról már esett szó. Egészen nagy karmesterektől hallottam, hogy unalmas és száraz, és mennyire túlklasszicizált. Nem értek velük egyet, nekem a Concerto mindig is élményt adott, és mindig is megfog az az egyéni hang. Tulajdonképpen Bartók ebben a művében legalább beethoveni nagyságrendű, a szónak abban az értelmében, ahogyan Szabolcsi Bence fogalmazta meg, tehát hogy szembenézés az érzékenységgel, de még az elérzékenyüléssel is, ugyanakkor forró és közvetlen kitárulkozás, amely a legegyénibb gondolatokat képes tipikussá eszményíteni.


Ez a műsor második része.


Az első részében kisebb kaliberű zenekari darabjai szólalnak meg Bartóknak. Mielőtt a Táncszvitet megírta volna, nem volt igazán reprezentatív zenekari műve. Ettől szenvedett is, na de hát az is igaz, hogy ő maga vonult vissza a budapesti hangversenyélettől, és a Tanácsköztársaság megalakulásáig nemigen vett részt a magyar zenei életben. Aztán jött a Táncszvit, amely sok szempontból szerencsétlen volt, hiszen Kodály Psalmus Hungaricusa sokkal nagyobb közönségsikert aratott a bemutatón, és noha a Táncszvitet aztán nemzetközileg jobban jegyezték a későbbi években, ez Magyarországon nem vált igazán köztudottá. A Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára meglehetősen szerencsétlen darab megint, hiszen osztott vonóskart igényel, és nem tipikusan nagyzenekari mű. Gyakorlatilag a Csodálatos mandarin szviten kívül Bartóknak a Concertóig nagyzenekari, reprezentatív, mondjuk fél estét betöltő műve nincsen.


Ennek a Virrasztásnak a második részét élőben közvetíti éjféltől a Duna Televízió, de úgy tudom, ennek van egy titka.


New Yorkban is sugározzák, műhold segítségével. Ez a New York-i Magyar Intézet ötlete volt, és nem rossz ötlet. Nagyon régen foglalkozom a gondolattal, hogy milyen lenne például egy olyan élet, hogy a művész szépen felöltözik, felveszi a jobbik ruháját otthon, leül a zongorához, ad egy koncertet, amelyet mondjuk az internet, vagy háromdimenziós térátvitel, vagy akármilyen lehetőségek segítségével bárki például a lakásában nézhet. Igaz ugyan, hogy ez komoly konkurenciát jelent azoknak a koncerteknek, ahol a tömegnek fizikai formában össze kell gyűlnie és együtt meghallgatnia a zenét akusztikus körülmények között, de ugyanakkor az élő mivolta nem veszik el, és talán nagyobb élményt is kínál, hogyha nem kell a hallgatóság illető tagjának magát állandóan fegyelmeznie, alkalmazkodnia a körülményekhez.


Úgy tudom, hogy a New York-i Magyar Ház avatása alkalmából.


Igen, és ez nagyon szép. Reméljük, ugyanilyen szép lesz a megvalósítás is. Mindenesetre nagy örömmel készülök erre. Már csak azért is, hogy megmutassam azt, hogy a Concerto minden alkalommal meg tud újulni, minden alkalommal nemcsak az újszülöttnek tud új és új élményeket jelenteni.


Bánkuti Gábor
(Kossuth Rádió, Reggeli Krónika, 2005. szeptember 24.)