Az 1969-ben született Boris Berezovsky az orosz zongorarepertoár kimagasló előadója, néhány éve lemezre vette Rachmaninov zongoraversenyeit, egyik legfrissebb albumán pedig az orosz romantika elfeledett virtuózának, a Rachmaninov és Szkrjabin árnyékában maradt Nikolai Medtnernek állít emléket, sőt fesztivált is alapított a tiszteletére. A grúz születésű művész azt a versenyművet szólaltatja meg Kocsis Zoltánnal és együttesével, amelyet Rachmaninov első tengerentúli körútjára vitt magával 1909-ben, és amelyet a New York-i Filharmonikusokkal is eljátszott, az akkor frissen kinevezett zeneigazgató, Gustav Mahler vezényletével. A sláger népszerűségű második, c-moll zongoraverseny mellett kétségtelenül háttérbe szorult műre szintén jellemző a szárnyaló dallamosság, a dús, kifinomult és változatos zenekari hangzás, valamint sokat köszönhet a pravoszláv zenének is. A műsor második felében felcsendülő Brahms-szimfónia a zeneszerző egyik barátja szerint „tele van kék éggel, csobogó patakkal, napfénnyel és hűs árnyakkal”. A zord és komor első szimfóniával szemben ez az alkotás kirobbanó sikert aratott a bemutatón, amelyen a Richter János vezette Bécsi Filharmonikus Zenekar adta elő, 1877 végén. A beethoveni örömünneppel befejeződő, csodálatos karakterekben gazdag darab azóta is gyakran hangzik fel a világ hangverseny-termeiben.