Ez történt


Strauss és Stravinsky között

2007. 07. 02.


A posztkommunista Magyarországon mindeddig csak egy világszínvonalú zenekar működött: a Budapesti Fesztiválzenekar, melyet Fischer Iván és Kocsis Zoltán közösen alapított 1983-ban. A Fesztiválzenekarnak azonban komoly versenytársa támadt, amióta Kocsis, a sztárzongorista, zeneigazgatóként átvette a gazdag hagyománnyal rendelkező Nemzeti Filharmonikusok (korábbi nevén Magyar Állami Hangversenyzenekar) vezetését.


Első SACD-lemezük után, amely Bartók zenekari Concertójával három éve jelent meg (Fonoforum 2004/6), az új budapesti Művészetek Palotájában most elkészítették ambíciózus Bartók-összkiadásprojektjük második részét, két kevésbé ismert korábbi mű előadásával.


Első zenekari művét, a Kossuthot a 22 esztendős Bartók Kossuth Lajosnak, az elbukott 1848-as forradalom hősének szentelte. A darab nagyon Richard Strauss-osan hangzik – vagy hangzana, ha nem volna ott néhány Lisztre utaló hungarizmus. A tizenkét évvel később keletkezett táncjátékban, A fából faragott királyfiban már felismerjük a radikális folklorista és újító valódi arcát. Az archaizáló meséhez Bartók nagylélegzetű balettzenét komponált, amely a kifejezés gazdagságát tekintve semmivel nem marad le a zeneszerző másik két színpadi műve mögött.


Kocsis interpretációja pregnánsan kelti életre a mű tánckarakterét; zenekara gazdag zenekari színekkel és erőteljes drámaisággal szól a szuper-áttetsző sokcsatornás felvételen.  Szuverén módon állítja elénk az érett Bartók megannyi jellegzetességét és összetevőjét, és ezt a balett-remekművet, melyet nálunk általában alá szoktak becsülni, végre varázsosan sziporkázó valóságában és teljes archaikus pompájában ragyogtatja fel.


Előadás: ****
Hangfelvétel: *****


Csampai Attila
(FonoForum, 2007. július)

100 évesek vagyunk