Ez történt


Próbakoncert vastapssal

2005. 01. 10.


A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Mozart-estjével szombaton elindult a Nemzeti Hangversenyterem próbaüzeme a Művészetek Palotájában. Az első koncertet óriási érdeklődés előzte meg, az állóhelyek jegyei is hamar elkeltek a helyszínen. A terem akusztikája a fellépő előadók és a nézők többsége szerint is jól vizsgázott.


Távolról is jól kivehető, az épületet kékes színben megvilágító fények hívogatták a látogatókat szombat este az első nyilvános koncertre az új dél-pesti Nemzeti Hangversenyterembe. A Lágymányosi híd mellett lévő ház közelében rendőrök irányítgatták a bolyongó autósokat. A mélygarázst ugyanis táblák még nem jelzik, csupán a kettes villamos megállójában helyeztek el egy szerény feliratot, merre is találják a zenekedvelők a Művészetek Palotáját. A főbejárat előtt illúzióromboló padlókon és félig kész lépcsőkön lehetett bejutni az épületbe. De nem reklamálhattunk, hiszen még csak próbaüzemről van szó. A hivatalos nyitás csak március közepén várható. Addigra hátha javul a helyzet. Bent már sokkal kedélyesebb, a hatalmas és impozáns előtérben azt érezhettük, megérte az épület körüli botorkálás. A Nemzeti Filharmonikusok vezetője, Kocsis Zoltán a koncert előtt egy órával még civilben, alkalmi idegenvezetőként, büszkén mutogatta családjának a Zoboki Gábor által tervezett terem közönségforgalmi részeit. A színházterembe és a múzeumba még ők se léphettek be. Kocsist egy rövid időre megállítva az akusztikáról kérdeztem. “Nagyon jó az egész, aki mást mond, tudálékoskodik.” – jegyezte meg és folytatta tovább az építészeti ismertetést. A bejárat előtt Kovács Gézát a Nemzeti Filharmonikusok igazgatóját faggattam tovább a próbák alatt tapasztalt hangzásról. “Olyan a terem, mint egy Rolls-Royce fényezés előtt. Tudjuk, hogy nagyon sokat tud, de még nem a legszebbik képét mutatja. A zenészek ennek ellenére nagyon dicsérték az akusztikát, különösen örültek, hogy a hangzás a színpadon ülők számára is tökéletes. Más koncert helyszíneken ezzel sok baj szokott lenni, a zenészek alig hallják magukat – mondta az igazgató – Remek lesz a próbatermünk és az irodákra se lehet panaszunk. Nincs más dolgunk, mint hátradőlni és kérni egy kávét.” Ezzel nem volt probléma, mert a büfék már nyitva voltak. De a zenészeknek mégis csak el kellett játszani a Mozart-est programját. Az első Mozart-mű a g-moll szimfónia, K. 183 a földszint huszadik sora közepéről megítélve jól megszólalt és nem volt gond a többi darab hallhatóságával sem. A szünet előtti utolsó mű szólistái Kocsis Zoltán – zongora és Rost Andrea – ének már vastaps kíséretében vonulhattak le a színpadról. A majdnem kétezer férőhelyes terem egyébként teljesen tele volt, az előkelő pódiumülésektől egészen a harmadik emeleti állóhelyekig. A szünetben aztán zenekritikusok és lelkes zenerajongók elemezték egymás közt a hallottakat. Az egyik ítész szerint leginkább a kürt szólt remekül, míg a hegedűt és az énekhangot visszafogottnak minősítette. Más kristálytiszta hangzásról beszélt. Aztán a második rész is simán lement, újabb vastaps, az előadók, és mi nézők is megkönnyebbülhettünk, baj nélkül megtörtént a premier, folytatódhat a csaknem két évig eltartó akusztikai beállítás. Kifelé elfogyaszthattuk a jól megérdemelt, egyenként osztogatott potya desszertet és egy emléklappal is gazdagabbak lehettünk. Sokan nem indultak azonnal haza még sétálgattak egy kicsit az épületben, kint aztán többen megkérdezték az egyik rendőrt, mikorra parkosítják az épület környezetét. Március közepére miden rendben lesz, hangzott a készséges válasz.



Politikusok epizódszerepben


Előbb Orbán Viktor érkezett meg a koncertre feleségével, majd nem sokkal később Gyurcsány Ferenc toppant be párjával. Az épület alapkövét 2002 márciusában lerakó Orbán hamar elvegyült a tömegben. Gyurcsányt és nejét Kiss Imre, a Művészetek Palotája Kft. vezérigazgatója kalauzolta. A miniszterelnök néha elmosolyodott, a fotósok kedvéért pózolt egy kicsit majd a földszinten a bebocsátásra várók mellett araszolva felment az első emeleti páholy szintre és elfoglalta helyét. Jelen volt még a nézőtéren mostani és korábbi államtitkár, sok zenész, néhány színházigazgató, városvezető és építész. De szombat este csak a zenéé volt a főszerep, a politikusoknak legfeljebb a lelkes közönség szerepe jutott.


Balogh Gyula
(Népszava, 2005. január 10.)