Kevés világsztár teszi meg, hogy önzetlenül, úgy álljon egy nemes ügy mellé, hogy abból további előnyei ne származzanak. Az egyikük Roger Moore, akinek filmjeit szájtátva bámultuk harminc évvel ezelőtt. A kapitalizmus egy kicsit betört Magyarországra, luxusvillákat, szállodákat, eleganciát láthattunk a képernyőn, és persze lesajnáltuk a hihetetlen képsorokat, minek ez a nagy flanc?

Titkon azért szerettünk volna az Angyal vagy később James Bond, illetve partnerei helyében lenni, élvezni a kényelmet, kibogozni a bűntényeket, lubickolni a nagybetűs életben.

A rendkívül kellemes kinézetű akcióhős nem elégedett meg a sikerrel, 16 évvel ezelőtt vált az UNICEF jószolgálati nagykövetévé . A napokban lesz nyolcvanéves, tartása egyenes, nem kelti öregember képzetét. Orgánuma felejthetetlen, szavai meghatóak voltak. A koncert előtt néhány szóban ecsetelte az UNICEF fontosságát, a jótékonyság szükségességét. Igaz szívvel áll az ügy mellett, nem csak azért, hogy beszéljenek róla. Köszönet a szervezőknek, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak – melynek tagjai is jószolgálati nagykövetek Kocsis Zoltánnal együtt -, hogy a neves színészt láthatta-hallhatta a Művészetek Palotájába elzarándokolt közönség.

Sir Rogerre sokan kíváncsiak voltak, azok is, akiknek az életformájába nem tartozik bele a rendszeres koncertlátogatás. A műsor összeállítása így nem tükrözte a legalább egy, különleges zenemű bemutatására célzó, a zenekartól megszokott törekvést. Előételként Glinka Ruszlán és Ludmilla című sziporkázó operanyitányát játszotta a zenekar. Félelmetesen egyszerre játszották a hegedűk az igen nehéz szólamot, de nem motorikusan, hamis hangot nem hallottunk, csak az életvidám száguldozást. Meggyőzően szóltak a fúvósszólamok is, nagyszerű volt a nyitány, nem a kötelező jellegű bemelegítést hallhattuk, annak technikailag túl nehéz is lett volna a darab. Az orosz szerzőt francia kollégája műve követte, Saint-Saëns Az állatok farsangja című zoológiai fantáziája már zsenge korú gyermekek számára is nyomon követhető. A hangulatos mű rövid tételei nem fárasztják el a hallgatót, néhány közismert darab idézetének felismerése erősíti a hallgató önbizalmát. A rövid karakterdarabok közül – bár mindegyik nagyszerűen kotkodácsolt, brummogott, úszkált, ordított – kivételesen jól együtt szólt A vadszamarak zongoraunisonója, jó ötlet volt az Elefántok bőgőszólistáját a színpad előterében játszatni. Az akvárium szinte csilingelt, a Hosszúfülű személyiségek hegedűüveghangjai és szamárra jellemző naturalisztikus, nonvibrato nyikkanásai derűs perceket szereztek. A klarinét nagyszerűen, humorral idézte Rosina kavatináját az Őslényekben, A hattyú méltóságteljesen ringott a vízen a szólócselló és a zongorák megjelenítésében. A rövid, de velős kísérőszöveget Roger Moore kellemes hangján hallottuk, az alig látható fordítást a kivetítőn olvashattuk. Sir Roger nem darálta le a szöveget, hanem kiejtésével, taglejtésével az angol nyelv szépségeit is bemutatta, jelzésértékű mozdulataival érzékeltette az állatok karikírozott jellemzőit. A közönség ovációval fogadta az előadást, az összekevert narráció ellenére.

Szünet után Muszorgszkij Egy kiállítás képei című szimfonikus költeményét, ciklusát (a kísérőfüzetben szvitként jelölve) játszotta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Az eredetileg zongorára komponált mű hangszerelését Ravel készítette, zseniális érzékkel kibontva a hangulati összetevőket. Egyetlen gyenge pontja sem volt az előadásnak, nagy ívet rajzoltak a promenádmotívumtól A kijevi nagykapuig. Bár kedvelt műsorszám koncerteken a Viktor Hartmann festményeit ábrázoló zenei tabló, ritkán hallható olyan elánnal, finoman, de lényegre törően kidolgozva, mint hétfő este.

Talán a felfokozott izgalom, talán más ok miatt, további mulatságos pillanatok színezték a koncertet. A rendkívül művelt és jó humorú Kovács Géza Sir Rogert Angyalként és Brad Pittként említette, a tolmács lefordította, hogy az idézetet Mária olvassa fel. Mária maga volt a tolmács. Kevésbé volt vicces egy tévés személyiségtől Saint-Saëns neve két tagjának megcserélése. Roger Moore leverte az első hegedűsök pultját, szabadkozott, ilyen előfordul…

A koncerttel némi segítséget nyújthattunk az UNICEF-nek, találkozhattunk egy világhírű személyiséggel, nem utolsósorban remek zenéket hallottunk kitűnő, feledhetetlen tolmácsolásban.

2007. október 29. – Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
Saint-Saëns: Az állatok farsangja
Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényelt Kocsis Zoltán
Közreműködött: Roger Moore

Szabó Ildikó
(Papiruszportál, 2007. november 6.)