Ez történt


Németh Katalin – hegedű

2010. 08. 04.


A zenei limerickek közül olvasom:
Jóslat Kodály Zoltán születésekor:

„Bejárja Széket és Golgotát
felnevel sok zenészpalántát
Megmondja, hol a dó
így lesz majd haladó
s üt sok szép tit. Vagy talán tát.”

 

A dó, a ti meg a tá. Milyen idilli lenne, ha ez ma is úgy segítene, mint Kodály idejében, hogy közelebb jussunk a zenéhez. A zenét mindenki szereti, hallgatja, örömöt okoz az embereknek. A komolyzenemég mélyebb dolog, kifejezőeszközei végtelenek, így katartikus (komplexebb) élményekhez juttat. Azaz juttathatna, ha a dó, a ti meg a tá ma is kulcs lenne a közelebb jutáshoz. Ezt is gyerekkorban lehet elsajátítani, mint a járást, a beszédet, vagy az olvasást. Megtanuljuk a betűket, hogy olvassunk a sorok között, és megtanuljuk a „zene” nyelvét és így kerülünk közelebb és közelebb.
Aki nem tanul meg olvasni a zenében hatalmas élményekről marad le. Örömöt, bánatot, és végtelen számú érzelmeket segít a zene megélni és átélni.

Kedves Kodály Zoltán! Remélem az a dó, meg a tá egyszer minden gyermek számára ismerős lesz. Sőt a zene világ nyelvvé is válhat.