VIII. szimfónia, c-moll

I. Allegro moderato II. Scherzo. Allegro moderato – Trio. Langsam III. Adagio. Feierlich langsam; doch nicht schleppend IV. Finale. Feierlich, nicht schnell

 

Bruckner VIII. szimfóniája – akárcsak a III. vagy IV. – több fázisban, alapos átdolgozások után nyerte el végső alakját. Első változata 1884-87-ben készült. A második változat 1889-90-ben. Ekkor újrakomponálta az első tétel befejezését, néhány részletet törölt, a scherzóba új triót illesztett. A két változat komponálása között – ez is nagyon jellemző Bruckner munkamódszerére – visszatért III. szimfóniájának revíziójához.

 

A szimfóniát Bruckner Ferenc József császárnak dedikálta, aki az ajánlást elfogadta, és anyagilag is támogatta a mű kinyomtatását. A mű bemutatója Bécsben volt, a Bécsi Filharmonikus Zenekart Richter János vezényelte, és példa nélküli dicsőséget szerzett alkotójának. A koncerten jelen volt Hugo Wolf, élményeiről lelkesülten számolt be egy barátjához írt levelében: “Ez a szimfónia egy óriás műve, a Mester minden korábbi szimfóniáján túltesz, mind szellemi dimenziója, mind gazdagsága és nagysága tekintetében. A rosszindulatú és végzetes Cassandra-jóslatok dacára, melyeket néhányan a hangverseny előtt hangoztattak, a siker leírhatatlan volt. A fény ellenállhatatlan erejével teljes győzelmet aratott a sötétségen, és a lelkesedés vihara tört ki, amint egy-egy tétel elcsendesedett. Röviden: csodálatosabb diadal volt ez, mint amilyet bármelyik római hadvezér kívánhatott volna magának.”

 

A monumentális szimfónia valóban összefoglalta Bruckner korábbi szimfóniáit, új elemként (Beethoven IX. szimfóniájának mintájára) felcserélte a scherzót és a lassú tételt. Wolf nem tudhatta, hogy a VIII. szimfónia fináléja a Mester utolsó zárótétele. Bruckner a IX. szimfóniát már nem fejezte be. Mintha csak érezte volna, hogy a lassú tétel pozíciójának megváltoztatásából adódó új dramaturgiai lehetőségek az utolsó szimfóniában a búcsúzásra adnak majd lehetőséget.