I. Allegro ma non troppo
II. Andante molto mosso
III. Allegro
IV. Allegro
V. Allegretto

A Hatodik különleges helyet foglal el Beethoven kilenc szimfóniája között. Bár hiteles, a zeneszerzőtől eredő alcíme a Harmadiknak is van (Eroica), ez az egyetlen, amely részletes leírással, az egyes tételek elé írt néhány szavas eligazítással segíti hallgatóját a program követésében. A nyitótétel témája Vidám érzések ébredése falura érkezéskor, és a főtéma motívumainak ismételgetése valóban olyan megbékélt hangulatot áraszt, amely egyébként példa nélküli Beethoven szimfonikus művészetében. Félreérthetetlen a második tétel Patakparti jelenetének nyugodtan csobogó kísérete is, melyet „madárkoncert” szakít meg. A kezdeti arisztokratikus menüettektől a „népies” karakter felé közelítő tánctétel ezúttal Falusiak vidám együttlétévé nő, majd a költői program végleg szétfeszíti a hagyományos szimfóniakereteket: negyedik tételként váratlanul, de félreérthetetlenül Zivatar, vihar tör ki. Ahogy a nyitótétel nélkülözte a drámai kontrasztokat, éppúgy a Pásztorének. Boldog, hálás érzések a vihar után feliratú zárótételnek sem kell ezúttal harccal kikényszerítenie a feloldozást: a mű az indításhoz hasonló gondtalan és időtlen, bár némileg emelkedettebb hangulatban ér véget. Jóllehet, a fenti program számos konkrét, naturális elemet tartalmaz, és Beethoven nem is mondott le ezek zenei imitációjáról, szándéka szerint a mű valódi tartalma nem a puszta események, hanem az azok kiváltotta érzelmek bemutatása volt: „Inkább érzelmek kifejezése, mintsem festés” – fogalmazta meg a szimfónia alcímében.