VI. (C-dúr) szimfónia, D. 589

I. Adagio – Allegro II. Andante III. Scherzo. Presto IV. Allegro moderato
 
A nyolc Schubert-szimfónia stílusát és keletkezésének idejét tekintve két csoportra oszlik: a fiatalkori és az érettkori alkotásokra. A fiatalkori szimfóniák sorozata 1813-ban kezdődik – a zeneszerző még nincs tizenöt éves. 1818 tavaszán készül el közülük az utolsó, a hatodik. Négyéves megszakítás után írja Schubert a Befejezetlen, majd 1828-ban, halála évében a “nagy” C-dúr művet. A VI. szimfóniát a későbbi C-dúr műtől való megkülönböztetés miatt “kis” C-dúr szimfóniának szokták nevezni.

 

A két C-dúr mű kapcsolata egyébként csak annyi, hogy a bécsi Zenebarátok Társasága hangversenyén, melyre Schubert a nagy C-dúrt szánta, a kisebbet adták elő, mivel a másikat túl hosszúnak és nehéznek találták. Így a VI. szimfónia nyilvános előadására – eltérően a többi fiatalkori műtől – már viszonylag hamar, 1828 decemberében, a szerző halála után néhány hónappal sor került. Első látásra illeszkedik a korábbi művek sorozatához. A tanulóévekben megismert nagy mesterek – Haydn és Beethoven – hatása itt is világosan felismerhető. Először jelentkezik azonban egy másik, új hatás, mégpedig az olasz zenéé, ezen belül elsősorban Rossinié.

 

Az első tétel tempómegjelölése nem a szokásos Allegro, hanem Allegretto. A lassú bevezetés után a magas fafúvókon szólal meg a főtéma. Az egész tételt a fúvósok és a vonósok szembeállítása és az ezzel társuló éles dinamikai kontrasztok jellemzik. A tétel egészében nyitányra emlékeztet, ezt a benyomást erősíti a gyorsabb tempójú, bombasztikus kóda is.

 

A második, Andante tétel már az első megjelenéskor is díszített témáját a vonóskar mutatja be, majd a fúvósok veszik át. Három részből áll, ezen belül az egyes formarészek szintén hármas tagolásúak. A középrészt a szélsőséges dinamikai ellentétek és a végigvezetett triolás mozgás jellemzi. A visszatéréskor a téma és a triolás mozgás ötvöződik.

 

A harmadik Scherzo tételt a derűs Allegro moderato követi. Ebben a tételben érvényesül leginkább a már említett olasz jelleg. A Schubert műveiben megjelenő Rossini-hatást ellentmondásosan értékelik az elemzők, sokan kisiklásnak minősítik. Rossini operáit 1816-ban játszották először Bécsben, ahol valóságos Rossini-láz söpört végig. Schubert is ismerte a nála mindössze öt évvel idősebb szerző zenéjét. A VI. szimfóniával egy időben két olasz nyitányt is komponált.