A Vérnász Szvit négy tételes zenekari változata, először szólal meg nyilvános előadáson, ami a szerző életének utolsó évében, 2013-ban Sopronban született.

 
A Vérnász Szvit zongorára írt eredeti két tételes változata 1966-ban keletkezett, amiről Szokolay így ír:

 
„A Vérnász opera rövid zongorás keresztmetszetét nem magamtól írtam. Szabó Orsolya, zongoraművész, (aki zenetanulása kezdetén tőlem is tanult) kérte, hogy az opera drámai feszültségét, próbáljam egy zongorába „belegyűrni és belegyúrni.” Az inspiráció nagyon tetszett és meg is írtam a művet.

 
A Nocturne tételt a Hold-Halál-Favágók jelenetéből merítettem…. a Capriccio-t pedig az üldözés hajszából. Azóta is sajnálom, hogy a többi operámmal nem próbálkoztam ehhez hasonlóan.”
 

2013-ban a Bremerhaven-i Színház műsorra tűzte az operát, de már az évadnyitó hangversenyen szerették volna megszólaltatni az opera egyes részleteit. Érdeklődtek a két tételes Szvit felől, ami így visszanyerte zenekari hangszerelését. A zeneszerző tovább foglalkozott a gondolattal, mert hiányérzete támadt és további tételek lehetőségét fontolgatta, hogy a mű teljesebb képet nyújtson az operáról. Még két tétellel a Lakodalommal és az Altatóval egészült ki a kompozíció és a Capriccio tétel zenei anyaga is bővült. Noha a szerző ereje ebben az időszakban már vészesen fogyott, lelkesedése ne apadt, így ez lett az utolsó zenemű, amivel alkotóként foglalkozott.