Variációk és fúga egy Purcell-témára, op. 34

Brittent 1946-ban felkérték, hogy írjon zenét egy ismeretterjesztő filmhez, mely A zenekar hangszereiről szólt. A zeneszerző Henry Purcell (1659-1695) egyik színházi kísérőzenéjéhez fordult: Aphra Behn XVII. századi írónő Abdelazer avagy a mór bosszúja c. drámájából a hornpipe táncot választotta variációs témául. Minden variáció a zenekar egy-egy hangszerét vagy hangszercsoportját állítja a figyelem középpontjába. Maga a téma is hat szakaszra oszlik, melyek rendre az egész zenekar, a fafúvók, a rezek, a vonósok, az ütők, majd ismét az egész zenekar előadásában hangzanak el.

 

A tulajdonképpeni variációkban, melyeknek száma 13, Britten minden hangszert a maga jellegzetes zenei karakterével párosított. Ily módon rövid zenei “portrévázlatok” keletkeznek, melyeknek hangulata hol játékos, hol komoly. A fafúvók a partitúra sorrendjében követik egymást: fuvola, oboa, klarinét, fagott. Ezután a hegedűk következnek egy Brillante – alla polacca feliratú variációval, majd a brácsák és a csellók egy-egy nosztalgikus, lassú dallammal, végül a nagybőgők egy humoros variációval, amely néha keringőre emlékeztet, néha meg nem. Britten nem felejtette el (és azt akarta, hogy fiatal hallgatói se felejtsék), hogy a húros hangszerek családjába a hárfa is beletartozik, mely jellegzetes futamaival és akkordfelbontásaival jelentkezik a nagybőgő-variáció után.

 

Most a rezek következnek. A kürtök ünnepélyes fanfárjai és a trombiták élénk figurációi után egy Allegro pomposo szakasz szólal meg három harsonán és tubán. Az ütős variációban a Purcell-téma puszta csontvázát halljuk a vonósok egyszerű kíséretével.

A darab csúcspontja egy virtuóz fúga, melyet a piccolo indít. A többi hangszer egyenként lép be, ugyanabban a sorrendben, mint amelyben a variációkat is játszották. A végén a fúgatéma egyesül a Purcell-dallam eredeti formájával, mely a rézfúvókon jelenik meg, miközben a többi hangszer a fúgát folytatja. A mű kirobbanó energiája, mint Imogen Holst írta, “kétségtelenül egyike azoknak a tényezőknek, amelyek Britten zenéjét oly vonzóvá teszik kezdő zenehallgatók számára, korra való tekintet nélkül”.