I. Allegro con brio II. Andante con moto III. Allegro IV. Allegro

Beethoven páratlan sorszámú szimfóniái általában népszerűbbek és játszottabbak a páros sorszámot kapottaknál, s részben talán ennek is tudható be, hogy e kilenc művet gyakran szorosabban-lazábban egymáshoz kapcsolódó párokban elemzi a zenetörténet: így kerül például a "még nem az igazi Beethoven" skatulyában egymás mellé az Első és a Második, s válik az Eroicát követő egyszerű pihenővé, közjátékká a Negyedik. Más esetekben viszont – a puszta numerikus véletlenen túl – ennél szorosabb, valódi pár-karakter is kimutatható a művekben, mint például az 1812-ben, közvetlenül egymás után keletkezett Hetedik és Nyolcadik, vagy az 1808-ban egyenesen párhuzamosan írt Ötödik és Hatodik esetében. Utóbbi kettő egyébként egyszerre került a közönség elé is a nevezetes 1808. december 22-i óriás-hangversenyen, ráadásul a maival éppen ellentétes számozással: az F-dúr szerepelt "Ötödikként", s a c-moll volt a "Hatodik". A keletkezéstörténet tanúsága szerint szinte ikerpárnak kellene tehát mondanunk e két szimfóniát, csakhogy az ilyesfajta egyidejűség Beethoven zenéjében többnyire nem hasonló, hanem éppenhogy ellentétes karaktert jelent – szinte azt mondhatnánk, az F-dúr darab a c-mollnak amolyan "lelki kompenzációja" és viszont: amilyen statikus és konfliktusmentes a Hatodik, olyan dinamikus és küzdelmes karakterű a c-moll darab.
 Az Ötödik szimfónia közismert "Sors" ragadványneve valószínűleg magára Beethovenre vezethető vissza, aki állítólag a következőt mondta volna a nyitótétel kezdetéről: "Így dörömböl a sors az ajtón." Ezt az anekdotát azonban sajnos csak a zeneszerző önkéntes famulusa, Anton Schindler leírásából ismerjük, akit számos hasonló (de emennél ellenőrizhetőbb) állítása alapján mára töröltek a Beethoven-kutatás abszolút megbízható forrásainak listájáról. Mindenesetre "ha nem igaz is, jól van kitalálva": a szimfónia tételei valóban a "sötétből a fényre" jellegzetes beethoveni dramaturgiáját követik, melyet akár a sorson való győzelmes felülkerekedés folyamataként is interpretálhatunk.