Szláv Táncok, op. 46

Antonín Dvořák (1841–1904), századának egyik legnagyobb cseh komponistája első nemzetközi sikereit Szláv táncainak (op. 46) köszönhette. Az 1870-es évek közepén a harmincnégy éves muzsikus még szinte teljesen ismeretlen volt, amikor nyert az osztrák állami művészeti ösztöndíj pályázatán. Összesen öt egymást követő évben jutott jelentős összegekhez, melyeknek köszönhetően a zeneszerzésnek szentelhette ideje javát. A második évtől Johannes Brahms is tagja volt a pályázati zsűrinek, és ez a kapcsolat Dvořák egész életét meghatározta. Brahms a híres berlini kiadó, Fritz Simrock számára javasolta, hogy jelentesse meg a cseh szerző Morva duettjeit, Simrock pedig szinte azonnal felkérte, hogy Brahms Magyar táncainak mintájára rövid népies cseh darabokat komponáljon zongorára, négy kézre.
 

A sorozat nyolc darabja 1878 tavaszán, alig másfél hónap alatt készült el (Dvořák az utolsót éppen Brahms 45. születésnapján fejezte be), és a zongoraváltozattal szinte egy időben a szerző meg is hangszerelte a táncokat. Mindkét verzió még abban az évben megjelent Simrock kiadásában, és elsöprő sikert hozott a komponistának. A no. 3-as, Asz-dúr szláv tánc 1878. május 16-án hangzott el először nyilvánosan Prágában, Adolf Cech vezényletével, két másik tétel társaságában (zongoradarabként a 6-os sorszámot kapta). Majd egy év leforgása alatt tucatnyi városban játszották, Drezdától Londonig és Hamburgtól és New Yorkig.

 
Brahms Magyar táncaival ellentétben Dvořák nem meglévő dalok feldolgozásait készítette el, hanem hazája és a szomszéd népek zenéjének szellemében erősen stilizált sorozatot írt saját témákra, szláv népi ritmusok és táncok (furiant, dumka, skočná, sousedská, stb.) felhasználásával. Az Asz-dúr darabban (Poco allegro) a páros ütemű polka uralkodik, kettős kötésekkel hajlongó bájos hangismétléseivel, valamint a dallam és egy-egy előbukkanó kísérőszólam felelgetéseivel. A 4+4 ütemes, megismételt egységekből álló kezdőszakasz visszatérései rondószerű szerkezetet hoznak létre (ABACBAB), de a dél-cseh hulán táncot életre keltő első epizód (Pi? mosso) is háromszor szerepel a rövid darabban, mindig variált formában. Ez a gyors szakasz éles kontrasztot alkot háromszoros súlyos kezdőakkordjaival és folytatódó pergő mozgásával. Középen (C szakasz) E-dúrban, szinkópált ritmusokkal szólal meg a mérsékelt tempójú klatovák, majd a polka és a hulán visszatérései után újabb zenei anyag jelentkezik a kódában, és az ugrós tavaszi tánc, a skočná vidám hangulatban zárja a darabot.