Hans Koessler (1853–1926) neve a hazai zenekedvelők számára elsősorban Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán és más híres magyar zeneszerzők tanáraként lehet ismerős. Zeneszerzői munkássága jóval kevésbé ismert, pedig Szimfonikus változatok című művét a komponista életében Európa legjelentősebb zenei központjai mellett még Amerikában is játszották.

Koessler 1879 decemberében, Magyarországon találkozott először Brahmsszal. Tizenkét évvel később Brahms már érett zeneszerzőként ismerte el a nála húsz évvel fiatalabb Koesslert, amikor a Wiener Tonkünstlerverein zsűritagjaként első díjra méltónak ítélte egy zsoltárfeldolgozását. Ettől kezdve Koessler Brahms baráti köréhez tartozott, sűrűn leveleztek és több ízben találkoztak. A „Johannes Brahms szellemének” szentelt Szimfonikus változatok Koessler szemszögéből megrajzolt Brahms-portrénak is tekinthető. A témából és annak hét variációjából álló zenekari mű részleteihez eredetileg feliratokat szánt a zeneszerző, melyek végül elmaradtak a partitúrából, azonban a zene önmagában is segíthet felismerni a rejtett programot.

Az első variáció bevezető a második variáció tragikus gyászindulójához. A harmadik variáció Koessler és Brahms első találkozását eleveníti fel Brahms magyar táncaira emlékeztető zenei utalásokkal.

A negyedik, ötödik és hatodik variációt Koessler Brahms jellemzésének szenteli. Először saját barátjaként mutatja be Brahmsot, majd pasztorális hangvételt üt meg, végül egy szeszélyes, meglepetésekkel teli tétellel illusztrálja Brahms sajátos humorát. A finálé már nemcsak Brahms portréját idézi meg, hanem tiszteletteljes főhajtással annak zeneszerzői világát is.