Szimfónia C-dúr “Jupiter”, K. 551

Ma sem tudja a zenetudomány, Mozart utolsó szimfóniái milyen alkalomra születtek, elhangzottak-e egyáltalán szerzőjük életében. Csak annyi biztos: az Esz-dúr, g-moll és C-dúr hangnemű kompozíció 1788. nyarán készült, a C-dúr befejezésének dátumát maga Mozart írta fel 1784 óta több-kevesebb rendszerességgel vezetett műjegyzékébe.

Allegro vivace II. Andante cantabile III. Menuetto allegretto IV. Molto allegro

Ma sem tudja a zenetudomány, Mozart utolsó szimfóniái milyen alkalomra születtek, elhangzottak-e egyáltalán szerzőjük életében. Csak annyi biztos: az Esz-dúr, g-moll és C-dúr hangnemű kompozíció 1788. nyarán készült, a C-dúr befejezésének dátumát maga Mozart írta fel 1784 óta több-kevesebb rendszerességgel vezetett műjegyzékébe. Lehet, a komponista egy tervezett szerzői estre szánta volna a hármat, vagy legalább némelyiket közülük – a korabeli sajtóban azonban ennek semmi nyoma. Nem világos az utolsó darab ragadványnevének eredete sem – bár a legújabb kutatások valószínűvé teszik, hogy a “Jupiter-szimfónia” elnevezést a Londonban élő német vállalkozó, Haydn “londoni” szimfóniáinak megrendelője, Johann Peter Salomon találta ki és terjesztette el. A név kétségkívül találó, hiszen a nyitótétel valóban fenséges, energikus témával kezdődik. A nagyszabású szonátaszerkezetű tételt Andante cantabile feliratú, azaz “éneklő”, helyenként azonban deklamáló, szinte beszédes-szónokias lassú, majd lendületes menüett követi. A zárótétel az elsőhöz hasonlóan szonáta – de úgy kezdődik, mintha fúga volna, s végig az ellenpontozó szerkesztés mesterműve. Alaptémáját szokás Mozart egyik névjegy-motívumának nevezni, hiszen több művében is felismerhető. Valójában nem Mozart saját leleménye, hanem gregorián dallamkezdet (többek közt a Magnificatból is ismerős). Egyes kutatók azt állítják, a tétel kidolgozásában Mozartot konkrét minták vezették – mégpedig elsősorban Joseph Haydn Salzburgban megtelepedett, s a maga korában igen híres öccsének, Michaelnek bizonyos kontrapunktikus művei. Tény: Mozart tisztelte Michael Haydnt. De az is tény, ebben a darabban messze felülmúlta “példaképét”.