Leonard Bernstein szólóhegedűre, vonósokra, hárfára és ütőhangszerekre komponált Szerenádját Platónnak a szerelemről írt híres dialógusa, A lakoma inspirálta. A művet 1954-ben, Velencében mutatták be a szerző vezényletével, Isaac Stern hegedűszólójával. A darab a legendás lakomán elmondott, szerelmet dicsőítő beszédek zenei megfogalmazásainak sorozata, az eredeti sorrenben. Platónnál minden sorra következő megszólaló az előző beszélő szavainak erényeiből és hibáiból indul ki. Ennek megfelelője Bernsteinnél az, hogy az új zenei elemek az előző tételek anyagait fejlesztik tovább vagy árnyalják.
Bernstein nyomán a darab öt tételét így jellemezhetjük:

I. Phaidrosz; Pauszaniasz (Lento; Allegro marcato). Phaidrosz Erosz szerelemistennő lírai hangú dicséretével nyitja meg a lakomát. (Fugato, melyet a szólóhegedű kezd el.) Pauszaniasz ezt azzal folytatja, hogy leírja a szerető és a szeretett személy kettősségét. Ezt a nyitó fugato zenei anyagán alapuló, klasszikus szonátaformájú allegro-tétel mondja el.

II. Arisztophanész (Allegretto). A komédiaköltő ebbena dialógusban nem a tréfamester szerepét játssza, hanem a gyermekének esti mesét mondó szülőét, felidézve a szerelem mesei mitológiáját. A hangulat: varázslatos nyugalom.

III. Erüximakhosz (Presto). Az orvos a test harmóniájáról beszél, mint a szerelmi kapcsolatok működésének tudmányos modelljéről. A tétel rejtélyesség és humor elegyéből létrejövő, rendkívül rövid fugato-scherzo.

IV. Agathón (Adagio). A dialógus talán legmegindítóbb része. Agathón dicshimnusza felöleli a szerelem hatalmának, varázslatának és funkcióinak minden vetületét. A tétel egyszerű, háromrészes dalforma.
V. Szókratész; Alkibiadész (Molto tenuto; Allegro molto vivace). Szókratész leírja Diotimánál tett látogatását, és felidézi a jósnő szavait a szerelem demonológiájáról. A démoni jelleg Szókratész leleménye, amellyel a szerelem mélységére utal. Az addigiaknál nagyobb súlyú, lassú bevezető szakasz az Agathón-tétel középrészének erősen továbbfejlesztett visszatérése, s ily módon rejtett szonátaformára utal. Alkibiadésznak és részegen hangoskodó társainak híres közjátéka vezet az Allegróhoz, amely kibővített rondó, mozgalmas, gigue jellegű táczenével.