Szaxofonrapszódia

Adolphe Sax, az 1814-ben született belga hangszerkészítő fuvola- és klarinétjátékot tanult a brüsszeli konzervatóriumban. Fantáziáját így eleinte érthetően a klarinét modernizálása izgatta. 1842-ben aztán egy teljesen új hangszerrel állt a párizsi zenei nyilvánosság elé. Ez a klarinétéhoz hasonló egyszerű nádsíppal ellátott rézfúvós hangszer – vagyis a szaxofon – több zeneszerző figyelmét nyomban felkeltette, így pl. Halévyét, Auberét és Berliozét. Az 1846-ban szabadalmaztatott instrumentum mindazonáltal hamarabb terjedt el a katona- , mint a szimfonikus és opera-zenében. Sax viszont 1857-től már a párizsi Conservatoire-on adta szaxofonóráit és hamarosan egy szaxofoniskolát is írt.

Debussy (1862-1918.) egyike a legkorábbi szaxofonra írt koncertdarabok szerzőinek. Ennek ő maga nem biztos, hogy felhőtlenül tudott örülni. A szaxofondarabot a már híres mestertől egy gazdag amerikai hölgy, Elisa Hall rendelte, akinek egészségi okokból kellett fúvós hangszeren játszania. “Ez a Mrs. és ez a Rapszódia még sokáig okozott keserűséget a boldogtalan szerzőnek” – olvashatjuk Ujfalussy József biográfiájában. A mű komponálása – talán nem véletlenül – hosszú éveken át húzódott. Debussy végül 1908-ban készült el a darabbal. A hangszerelést azonban még ekkor is csak felvázolta: annak befejezését Roger-Ducasse végezte el, 1919-ben.