Sudden Time (Váratlan idő)

George Benjamin (szül.: London, 1960) 1993-ban elkészült műve kivételesen nagy hangszeres apparátusra íródott, de a zenei szövet áttetsző szerkesztése, a hangszerek önálló csoportokba rendeződése sokkal inkább kamarazenei hatást eredményez, mint nagyzenekarit. Egyedi hangzásminőségek, hanghatások elérése érdekében néhány különleges hangszert is hallunk, mint például altfuvolák négyesét, Gartlein miniatűr fafúvók párosát, a hangtompítóval ellátott pianínót és ütőhangszerek, köztük tablák sokaságát. Benjamin már egészen fiatalkorától fokozott érzékenységet mutatott a zenekari effektusok kezelésében, és az egytételes, inkább leíró jellegű művek komponálásában. Kezdetben Messiaennál tanult, de harmóniavilága már akkor karakteresen különbözött tanáráétól, sokkal inkább Berg, Boulez és Dutilleux hatását tükrözte. Az 1980-as évektől kezdve fordult a kontrapunktikus szerkesztésmódok felé és harmóniakezelésében a fokozottabb modális egyszerűség irányába.

 

A Sudden Time (Váratlan idő) kompozíciós munkái tíz évet ölelnek fel, Benjamin az első vázlatokat 1983-ban jegyezte le. A címadás idézet Wallace Stevens Martial Cadenza c. verséből: “It was like sudden time in a world without time” (Olyan volt, mint váratlan idő [váratlanul az idő megjelenése] egy időtlen világban). A mű koncepciójának megértéséhez a szerző a partitúrához írt előszavában egy álmát meséli el, amelyben egy villámlást követő égzengés időtartama mintegy percnyi hosszúságúra megnőtt, majd a hangözön hirtelen keringeni kezdett spirálisan a feje körül. Ekkor ébredt fel, és észlelte, hogy valójában egy igazi mennydörgés első pillanatát élte át. Virtuális és valóságos idő kettősségének érzékelése, hallhatóvá tétele tehát az alapötlet, melynek analógiájaként értelmezhetjük a Sudden Time zeneszerzéstechnikai sajátosságait, a különböző zenei elemek képlékenységével való játékot.

 

Benjamin közel 15 perces opusza két egybekomponált tételből áll. Az első tétel ötpercnyi örvénylő bevezetés a másodikhoz, amelyben egy folyamatosan eltorzuló, majd ismét helyrebillenő hármas lüktetés foglalja izgalmas egységbe a különböző irányokba mozduló rétegeket, és biztosítja a mű ritmikai és metrikai komplexitását. Harmóniáit tekintve a Sudden Time modális világot tár elénk, de természetesen azt is sajátos szűrökön keresztül. A distanciálisan szerkesztett összetett oktáv skálák rendszerében egyik típusból a másikba való átjárást, azaz a rendszeren belüli modulációkat átmenőhangok teszik lehetővé. A folyamatos modulációkkal létrejött, egymással kontrasztáló harmóniai blokkok pulzálásával valósítja meg Benjamin a nagy ívű fokozásokat, melyek legmegragadóbb példája a művet lezáró, több oktávnyi hangzástérbe kifeszített brácsaszóló.