A San Francisco Polyphony 1973-74-ben született a fennállásának 60. évfordulóját ünneplő San Francisco Symphony Orchestra felkérésére. Egy Várnai Péterrel folytatott beszélgetésben a zeneszerző a következőket mondta e művéről: „A darab (…) zenekari mű, amely nem szimfónia, nem koncert, így hát egyszerűen a Polifónia címet adtam neki. Tulajdonképpen bármely darabomnak lehetne ez a címe… 1972-ben fél évet töltöttem családommal együtt a San Francisco melletti Stanford Egyetemen… Miközben a San Francisco Polyphony-t komponáltam, azt hittem, a város hangulata meghatározza a művet, vagy legalábbis benne van a darabban. Amikor aztán meghallgattam, észrevettem, hogy sokkal inkább bécsi, nagyon sok benne az Alban Bergre vagy Mahlerre emlékeztető expresszív dallam. Talán csak a záró rész prestissimo tempójú, gépszerű hektikája emlékeztet egy amerikai nagyvárosra. De programzeneként semmiképp se fogd fel. Talán csak egy vonás van, ami programatikusan érvényes. San Francisco nagyon ködös város… A darab kezdete olyan cluster [„hangfürt”; több szomszédos hang egyidejű megszólaltatása], amely ki van töltve a legkülönbözőbb dallamokkal, de azokat nem lehet hallani, mert egymást liánszerűen átszövik. Aztán lassanként egy-egy dallamképlet, egy-egy nagyon világos mintázat kiemelkedik, majd megint visszahullik a gomolygásba. Mondhatnám, ez a darab általános konstrukciós elve. Az is jellemző, hogy a felbukkanó dallamok egyik hangszerről a másikra mennek át, változtatják színüket.”