Rómeó és Júlia – szvit (Matthias Bamert változata)

Shakespeare Rómeó és Júliája sok zeneszerzőt megihletett; a történet egyik legnépszerűbb megzenésítése Prokofjev balettje. A művet 1934 végén a Leningrádi Opera (később Kirov Színház) rendelte meg a külföldön élő zeneszerzőtől, aki ezekben az években egyre több megbízást kapott a Szovjetunióból, mígnem 1936-ban családjával együtt hazatelepült. A balett bemutatását később a moszkvai Nagy Színház vállalta, amely azonban az 1936-ban befejezett művet végül mégis visszautasította, arra való hivatkozással, hogy a zene „túl bonyolult”, s nem lehet rá táncolni. A darab végül csak 1938-ban, Brünnben került először színre. Eközben a szerző két koncertelőadásra szánt szvitet (Op. 64a és b), valamint egy zongoraciklust (Tíz zongoradarab, Op. 75) is komponált a balett zenei anyagából, melyeket már 1936-ban és 1937-ben nagy sikerrel játszottak, s 1946-ban elkészült a 3. zenekari szvit (Op. 104) is. Az elmúlt évtizedekben szokássá vált, hogy egyes karmesterek mindhárom mű anyagából válogatva állítják össze a maguk Rómeó és Júlia szvitjét.
A három Rómeó és Júlia szvitben az eredeti balettzene egyes részleteit Prokofjev nagyon különböző módon dolgozta fel: vannak tételek, amelyeknek zenéjét szinte változtatás nélkül vette át, vannak, amelyeket a koncertváltozatban áthangszerelt, és vannak olyanok is, amelyeket több különböző jelenet anyagából, szabadon komponált meg. Az egyes tételek karaktere a harsány, időnként egyenesen groteszk hangvételtől a hatalmas szenvedélyeken át a finom líráig rendkívül széles skálán mozog. A karakterizálás egyik legfontosabb eszköze a hangszerelés: a szimfonikus zenekar szokásos vonós és fúvós hangszerei mellett a szvitek partitúrája népes ütős-gárdát (köztük harangjátékot és xilofont), zongorát, hárfát, cselesztát, valamint tenor-szaxofont is tartalmaz, s ebből a gazdag szín-palettából a szerző, egy-egy tétel egyedi arculatának megrajzolásához gyakran állít előtérbe egy vagy több hangszercsoportot vagy szólóhangszert.
Matthias Bamert összeállításában Prokofjev három szvitjének következő tételei szerepelnek: 1. Montague-k és Capuletek. Fő anyagát a báli jelenet „Lovagok tánca” epizódja adja. 2. Aubade (Reggeli szerenád). Csillogó-villogó hangszerelésű, motorikus ritmikájú zene, a fuvola és az oboa szólóival. 3. A gyermek Júlia. A könnyed, mozgékony zenei alapréteget lírai epizódok tarkítják (klarinét-, fuvola- és csellószóló). 4. Jelenet. A balettnek „Az utca ébredése” című jelenete, rövid, frappáns tétel fagott- és hegedűszólóval és pengetett vonósokkal, helyenként a ragtime-ot idéző ritmikával. 5. Reggeli tánc. A balett I. felvonásának két különböző képéből összeállított, mozgalmas zene. 6. Álarcosok. Szintén a báli jelenetből vett részlet, melyben fontos szerepet játszanak az ütőhangszerek. 7. Tánc. A balett I. felvonásából az „Öt pár tánca”, egy másik képből beleszőtt rövid részlettel. 8. Tybalt halála. Négy különböző jelenet anyagából megkomponált tétel, alapkarakterét a heves vívójelenetek (Mercutio–Tybalt, Rómeó–Tybalt) adják. 9. Rómeó és Júlia búcsúja. Szintén több különböző jelenet zenéjéből. 10. Rómeó Júlia sírjánál. Megrendítő sirató, a balett „Júlia temetése” jelenete. 11. Júlia halála. A balett zárójelenete.
 




Bamert így ír Rómeó és Júlia változatáról:
„A Rómeó és Júliában található meg Prokofjev néhány legszebb muzsikája, amelyet valaha komponált. Először koncertműként játszották, és így is maradt a koncerttermekben világszerte. Prokofjev három különböző szvitet írt a zenéből, mely mindegyike durván 20 perc hosszúságú. Egyik szvit sincs kapcsolatban a Rómeó és Júlia történetével. Kilenc tételt raktam össze, amely lazán követi a történetet és egy nagy szvitként élvezhető a koncert második felében.”