A 400 éves holland-japán barátság tiszteletére
10 évesen hallottam először Beethoven IX. szimfóniáját. Számomra ez az élmény olyan volt, mintha az égiek szóltak volna hozzám. A melódiák összekeveredve morajlottak, majd egyszer csak átváltozott mindez szabadsággá, fénnyé, és az akkori kisfiút ez mélységesen megérintette. Könnyeim közepette elhatározásra jutottam. Ha a „semmi”-ből ilyen óriási dolgot lehet létrehozni, a zeneszerzés világának meghódításáért érdemes akár egy egész életet is áldozni. Zeneszerző akartam lenni.
Az a művészeti egyetem, ahová bekerültem, hogy megvalósítsam álmaimat, csúful cserbenhagyott. Az akkor divatos modern zene kaotikus világa várt ott rám. Elektronikus zene és véletlen-kompozíciók. A szervetlen és értelmetlen zene volt a divat. Olyan hangokat, amelyek a szellem birodalmából származtak, nem lehetett találni. Észrevettem, hogy vonz a karmesteri pálya, és hogy elmeneküljek annak a csúf zenének a világából, karmester lettem inkább. Zeneszerzői ambícióimat azonban nem veszítettem el.
Így vállaltam el a Yakult munkatársának, Yoshinori Kuroda úrnak a felkérését, hogy a 400 éves holland-japán barátság tiszteletére írjak egy darabot. Reméltem, hogy sikerül sokaknak tetsző művet szereznem. Úgy éreztem, ha azt szeretném, hogy sokakat megnyerjen a művem, nem szabad romboló hangulatú zenét írnom. Ha egy karmester írja a darabot, az már önmagában érdeklődést kelt, de ez nem elég. Azon gondolkoztam, hogyan fejezzem ki a hosszú múltra visszatekintő holland-japán kapcsolatot. Sokat gyötrődtem ezzel a feladattal, de két év elteltével megszületett egy apró ötlet, ami a mai Passacaglia alapját képezi.
A mű két témája (A: holland, B: japán) külön-külön megjelenik, majd apránként változtatja a formáját, végül a befejezésben egyszerre csendül fel és együtt zeng tovább. A múltban lezajlott tragédiákat – például a háborúk vagy az atombomba tehetetlen szomorúságát – jeleníti meg a harangzúgás, az orgona pedig a borzalmak alól felszabaduló emberek imádságát jelenti.
A mű felépítése:
A | holland téma | ||
A1 | elégia | B | japán téma |
A2 | érzékiség | B1 | téma lezárása |
A3 | fúga (tragédia) | B2 | nyári fesztivál |
A4 | őrület (fájdalmas küzdelem) | B3 | (imádság a békéért) |
A5 B4 | fanfár (imádság a jövőért) | ||
A6 B5 | befejezés |
Nincs nagyobb boldogság a zeneszerző számára, mint ha műve minél több ember szívét meg tudja érinteni.
Kobayashi Ken-Ichiro