Az Olasz nő Algírban (L’italianain Algeri) című kétfelvonásos vígopera Rossini egészen fiatalkori műve: a szerző A sevillai borbély előtt három évvel, 1813-ban, 21 évesen komponálta. A darab cselekménye dióhéjban: Musztafa bej megunt feleségét, Elvirát Lindoróhoz, olasz rabszolgájához akarja nőül adni. A bej ezúttal olasz hölgyre vágyik, s megbízza a kalózkapitányt, hogy szerezzen neki egyet. A hölgy Isabella lesz, aki viszont épp elrabolt szerelme, Lindoro keresésére indult…A történet természetesen happy enddel zárul: különféle bonyodalmak után, Isabella cselvetése révén a szerelmespár megszökik Algírból, a lóvá tett bej pedig kénytelen bűnbánóan visszatérni a feleségéhez.
A nyitányban, amely tematikusan nem kapcsolódik az operához, az ifjú Rossini „teljes fegyverzetben” lép elénk. Már itt érvényesülnek zeneszerző-egyéniségének jellegzetes vonásai: a felvillanyozóan feszes ritmika, a könnyed dallamosság, a kontrasztokban gazdag, rafináltan egyszerű formaépítkezés, az áttetsző hangszerelés,a fanyar humor és persze a meglepetés-effektusok, melyeknek a szerző a nagymestere volt. Rögtön a nyitány elején ilyen meglepetés várja a gyanútlan hallgatót: a halk, pengetett vonós-dallamnak épp a záróhangján, váratlanul harsány tutti-akkord szólal meg. (Ezt a frappáns megoldást a mű több elemzője szerint talán Haydn No. 94-es „Üstdob” szimfóniájának híres lassútétele inspirálta.) A nyitány hatásosan előkészített Allegro szakaszának főtémáját is a váratlan hangsúlyok teszik izgalmassá. A fafúvók által intonált, virtuóz főtémát lármás átvezető rész követi; a szemtelenül frivol melléktémát az oboa és a fuvola játssza váltva, majd hosszan elnyújtott, jellegzetes „Rossini-crescendo” és frenetikus lezárás következik. A szonátaforma középső, kidolgozási része helyett, rövid, kadenciaszerű átvezetés után rögtön az eddig hallott Allegro szakasz visszatérésére ugrunk, amely még mindig tartogat meglepetéseket: a C-dúr főtéma váratlanul egy távoli hangnembe tér ki, és az átvezető rész néhány pillanatra egészen „viharossá”válik, a melléktémában pedig felcserélődik a hangszerelés: most a fuvola és a fagott játsszaa dallam első felét, s az oboa a lezárást.