Négy norvégos

Amerikába való bevándorlása után Sztravinszkij Hollywoodban telepedett le, így nem csoda, hogy hamar ajánlatokat kapott a híres filmgyáraktól. 1941-ben egy a náci Németország Norvégia elleni inváziójáról szóló filmhez kértek tőle kísérőzenét. A zeneszerző felesége, Vera, bement egy Los Angeles-i antikváriumba, és egy norvég népdalgyűjteménnyel tért haza. Sztravinszkij meghangszerelt néhány dallamot a gyűjteményből, ám a filmgyár nem fogadta el a partitúrát, és Sztravinszkij az anyagot koncertszvitté alakította. Ilyen formában került bemutatásra a Four Norwegian Moods (Révész Dorrit magyarításában Négy norvégos) 1944. január 13-án Bostonban.

 

Sztravinszkij annyira hű maradt a feldolgozott dallamokhoz, hogy munkája szinte inkább tekinthető feldolgozásnak, mint eredeti kompozíciónak. Ennek ellenére elég meghallgatni a klarinétok első belépését az első tételben (rögtön a két kürt által játszott indulódallam után), hogy meggyőződjünk róla: ez a feldolgozás senki mástól nem származhat, csak Sztravinszkijtól. Egyik ragyogó hangszerelési ötlet a másik után hangzik fel a szvit négy rövid tételében (Intrada – Dal – Menyegzői tánc – Díszmenet). A mű végén viszonthalljuk a bevezető párhuzamos kürthangzatait.