A Nagy orosz húsvét – nyitány 1887-88-ban készült. Rimszkij-Korszakov a kompozíció partitúrájának első lapjára, a mű programjaként, két bibliai idézetet írt: „Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak, futnak színe elől, akik gyűlölik. Eloszlanak, mint a füst eloszlik. Ahogy a viasz elolvad a tűznél, úgy semmisülnek meg a bűnösök Isten színe előtt.” (68. zsoltár)
„Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: 'Ki fogja elhengíteni a követ a sír bejárata elől?' De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. De az megszólította őket: 'Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámad, nincs ittt!'” (Márk evangéliuma, 16, 1-6)

Rimszkij-Korszakov önéletrajzában a nyitány programját még részletesebben fejtette ki: „A Húsvéti nyitánynak a 'Feltámadt az Úr' és az azzal váltakozó 'Angyalszózat' egyházi témájára írt, eléggé hosszas és lassú bevezetését úgy képzeltem el, mint az egykori Ézsaiás jóslatát Krisztus feltámadásáról. Az Andante lugubre komor színeivel a szent sírt kívántam megjeleníteni, melyet a feltámadás pillanatában, a nyitány Allegrójára áttérve, ragyogó fényesség áraszt el. Az Allegro kezdete, a 'Megfutamodnak előle a gyűlölködők', a húsvét reggeli pravoszláv istentisztelet ünnepélyes hangulatába ragad tovább; a diadalmas arkangyali trombitaszó helyett csaknem táncos karakterű, vidám harangszó csendül meg, amelyet hamarosan a diakónus gyors pszalmodizálása [zsoltározása] és a pap felolvasásában az örömteli evangéliumi híradás vált fel. Az Obihodból [ortodox népénekgyűjtemény] vett 'Krisztus feltámadott' téma a nyitánynak mintegy melléktémájául szolgál, trombitaszó és harangzúgás közepette, s egyúttal ebből készül a diadalmas kóda. Így tehát a nyitányban a régi jóslatnak, az evangéliumi elbeszélésnek és a húsvéti istentiszteletnek az emléke 'pogány vigadozással' társul. Vagy talán a bibliai Dávid király tánca a frigyláda előtt nem ugyanabból a hangulatból származik-e, mint a pogány szertartási táncok; vagy a pravoszláv harangozás nem táncos karakterű muzsika-e; és a pópák és szerpapok, amint fehér miseruhájukban és karingjeikben, rezgő szakállal allegro vivace tempóban éneklik a 'Piros húsvét'-ot és más hasonlókat, nem idézik-e fel képzeletünkben a pogány időket? (…) Az ünnepnek ezt a legendákba nyúló és pogány oldalát, a komor és titokzatos szombat estéről egy féktelen vasárnap reggeli pogány vigadozásra való áttérését akartam nyitányomban megjeleníteni.”