Marosszéki táncok

Kodály Zoltán Marosszéki táncok című táncrondója zongoraművészek és szimfonikus zenekarok repertoárján egyaránt szerepel. Az 1927-ben elkészült szóló zongora változat meghangszereléséhez a világhírű karmester, Arturo Toscanini adta a legfontosabb impulzust, amikor a Psalmus hungaricus 1928. októberi milánói bemutatója után új Kodály-művet akart repertoárjára venni.

A hangszerelt változat ősbemutatójára 1930. november 28-án került sor a drezdai Operaházban, ahol a Sächsische Staatskapelle karmestere Fritz Busch volt.
A közhiedelem szerint a mű első elhangzásakor Arturo Toscanini vezényelte a New York-i Filharmonikus Zenekart, ezt az előadást (1930. december 11.) azonban még a Dohnányi Ernő által vezényelt magyarországi bemutató is megelőzte (1930. december 1.). Az, hogy korábban Toscaninivel kapcsolták össze az ősbemutatót, lehetséges, hogy inkább csak üzleti fogás volt, hiszen ez jóval nagyobb reklámot jelentett a műnek, s ezáltal a kiadónak is. A Marosszéki táncok mindenesetre kiemelten sikeresnek bizonyult: bő két év alatt több mint negyven alkalommal szólalt meg a zenekari változat Európában és Amerikában, a legnagyobb karmesterek – például Ormándy Jenő, Reiner Frigyes és Henry Wood – vették repertoárjukra, s ez volt Kodály első zenekari műve, amely a Szovjetunióban is elhangzott.

Kodály Zoltán így fogalmaz a partitúrához fűzött előszavában: „Talán nem véletlen, hogy mindmáig Marosszék őrzött meg legtöbbet a régi népi tánczenéből s hogy egy-egy darabnak más vidéken is »marosszéki« a neve”. S valóban, bármily különös, éppen Marosszéken gyűjtött dallam nem került bele a kompozícióba, a benne hallható dallamok azonban műfaji-tánctipológiai értelemben mégis „marosszékiek”. E népi táncokat Kodály variációs rondóformába rendezte, a rondótéma variált visszatérései három epizódot (gyors, lassú, gyors) fognak közre, végül egy pezsgő finale zárja a művet. A rondótéma dallama eredetileg gyors tánc volt, amelyet Kodály negyedére lelassítva dolgozott fel, első elhangzásakor verbunkos kísérettel ellátva, majd különböző harmóniai és karakterváltozatokban. Az első epizód eredetileg fúvós hangszeren játszott gyors táncdallam, a második szintén fúvós hangszeres improvizatív lassú tétel, míg a harmadik epizód és a művet záró finálé lendületes néptánc, melyben a hangszeres népzene cifrázatait egy hatalmas, műzenei fokozás keretei közé illesztette be a zeneszerző.