A Magyar rapszódiákhoz hasonlóan Liszt Ferenc ebben a kompozícióban is népszerű, cigánymuzsikusok által terjesztett népies melódiák, verbunkos dallamok, táncok anyagát dolgozta fel. A feldolgozott dallamok szerzői ismeretlenek, néhány melódia már szerepelt egy 1847-ben kiadott magyar gyűjteményben, néhányról pedig feltételezhetjük, hogy maga Liszt jegyezte le hallás után. A kompozíció 1852-ben készült, pesti premierjén a zongoraszólamot Hans von Bülow játszotta, a zenekart Erkel Ferenc vezényelte. Liszt nem volt jelen ezen a Nemzeti Színházban rendezett hangversenyen, így a „sztárnak” járó ünneplés elmaradt, s a korabeli feljegyzések is inkább a koncert másik műsorszámáról, egy kétfelvonásos francia vígjátékról, a Párizsi naplopóról emlékeznek meg bővebben.

A kompozíció legfontosabb, gyakran visszatérő témája a Magasan repül a daru kezdetű népies műdal. Mindjárt a darab kezdetén komor és ünnepélyes, mollá színezett változatban halljuk (később ugyanez a mollá sötétített dallam a 14. Magyar rapszódiában Marcia funebre – Gyászinduló – karakterrel szólal meg). A gyors szakaszt hősies pátosszal (Allegro eroico) a zongora indítja. A Daru-témát (ezúttal már dúrban) a zenekar is átveszi, a dallamot a zongora virtuóz futamai írják körül. Újabb témák bontakoznak ki, de az egyes formaszakaszok után vissza-visszacseng a Daru-téma. A csúcspont előtti utolsó nagyobb egység témája Koltói csárdás címen szerepelt Liszt jegyzetfüzetében. A zeneszerző a darab igen hatásos kódáját a Daru-témából alakította ki.