Lysistrate

Petrovics Emil Lysistrate című vígoperájának első verziója a Miskolci Nemzeti Színház felkérésére készült 1959-ben, ekkor még színészek számára, akik Arisztophanész Devecseri Gábor által fordított szellemes vígjátékának sorait énekelték. A zeneszerző 1962-ben, a C’est la guerre sikeres bemutatója után Devecserivel közösen átírta a korábbi művet koncertoperává, melyen további átalakításokat végzett az operaházi bemutató (1971. november 3.) előtt.

Az egyfelvonásos, kb. 50 perces vígoperának három szereplője van: Lüszisztraté (szoprán), valamint a női kar és a férfi kar vezetője (koloratúrszoprán, illetve tenor). Athénban járunk, a Peloponésszoszi háború idején. A férfiak szörnyű háborút indítottak, ami elsősorban az athéni nőket viseli meg. A nők esküt is tesznek, hogy addig nem élnek házaséletet férjükkel, amíg azok be nem fejezik a háborút. A férfiak ettől persze nagyon szenvednek, verekedés tör ki, majd a nők elfoglalják a fellegvárat. Később már a nők is érzik a férfiak hiányát, férfiért imádkoznak, s énekelnek egy kuplét a női nem természetéről. Végül megszületik a béke, s helyreáll a szerelem egysége is. Lüszisztraté, a „csatabontó”, diadalmasan vonul be, s az opera a szerelem magasztalásával ér véget.

A Lysistrate – az ókori görög dráma természetéből is adódóan – inkább drámai oratórium, mint hagyományos opera, központi szerepe van benne a kórusnak. A zene igen sokszínű: himnikus és szatirikus hangvétel, neoklasszikus, jazzes és musical jellegű részletek is találhatók benne.