Krisztus hét szava a keresztfán – oratórium

Joseph Haydn az 1780-as évek közepén szokatlan felkérést kapott Spanyolországból: a cádizi Oratorio de la Santa Cueva számára kellett nagypénteki zenét komponálnia. A Goya festményeivel díszített templomban ezen a napon helyi szokás szerint a falakat fekete leplekkel takarták le, s csak középen világított egyetlen csillár. A pap a latin Bibliából felolvasta a Megváltónak a kereszten kimondott hét mondatát, mindegyikhez magyarázatot fűzött, s mindegyik magyarázat után hét–nyolc perces zene következett. Ezt a hét zenekari tételt komponálta meg Haydn, egy bevezető (Introduzione), illetve egy záró (Terremoto, a Jézus halálát követő földrengést ábrázoló) tétellel kiegészítve. A hét idézett mondat: 1. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” 2. „Még ma velem leszel a paradicsomban.” 3. „Asszony, íme a te fiad. Íme a te anyád.” 4. „Istenem,Istenem, miért hagytál el engem?”5. „Szomjazom!” 6. „Bevégeztetett.” 7.„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” A művet 1787 nagypéntekén Bécsben is bemutatták, s az Artaria kiadó az eredeti, zenekari darab mellett még az évben megjelentette Haydn vonósnégyes-átiratát, illetve a szerző jóváhagyásával készült szóló zongora-verziót is.
A Krisztus hét szava a keresztfán oratórium-változata mintegy tíz évvel későbbi, s egy véletlennek köszönheti létrejöttét. Haydn, amikor második angliai utazása közben Passauban megpihent, a passaui katedrálisban, nagy meglepetésére német szövegű oratóriumként hallotta viszont a saját művét, a templom karmestere, Joseph Friebert vokális átiratában. Maga az ötlet tetszett neki, ám azt is megjegyezte, hogy az énekszólamokat ő jobban meg tudná komponálni. Az 1795-ben Angliából hazatérő zeneszerzőnek a Friebert költeményéből kiinduló végleges szöveg elkészítésében van Swieten báró, a Teremtés és az Évszakok későbbi librettistája segített. A partitúra alapjául a zenekari verzió szolgált, amelyet Haydn néhány további hangszerrel (két klarinéttal, egy kontrafagottal és három harsonával), valamint négy vokális szólammal bővített ki, és itt-ott egy kissé át is dolgozott. (A vokális szólamokat a kórus és a szólisták váltakozva éneklik.) Az oratórium bemutatójára 1796. március 26-án (nagypénteken) került sor, a van Swieten által szervezett arisztokrata társaság, a „Gesellschaft der Associirten Cavaliere” zártkörű hangversenyén. Ebben a változatban Haydn az előadó-apparátus megnövelésén túl két további kiegészítést is tett: 1. Az egyes tételek előtt a kórus kíséret nélkül (a cappella), német fordításban elénekli az adott bibliai idézetet. 2. Talán az egész mű legmegrázóbb részlete, az 5. („Szomjazom!”) tétel előtt a cappella idézet helyett újonnan komponált zenekari szám: csak a fúvósokra hangszerelt,különleges, archaikus hatású bevezetés hangzik el. A kórus is énekel viszont a befejező, rövid Terremoto-ban, amely hátborzongató lezárását adja e különös szépségű, rendhagyó kompozíciónak.