Krisztus gyermekkora, op. 25.

1. Heródes álma 2. Menekülés Egyiptomba 3.Megérkezés Szaiszba
A Krisztus gyermekkorát a történetírás az oratóriumok között tartja számon, de számos stiláris jegye alapján szerencsésebb koncertoperaként jellemezni. Akárcsak a Faust elkárhozását, ezt a művet is a drámaiság és a filozofikus szemlélődés kettőssége jellemzi. Berlioz (1803-1869) a bibliai történet alapján maga alakította ki a mű szövegkönyvét, a Fausthoz hasonlóan a partitúrában színpadi utasításokat is lejegyzett. A darab hangsúlyosan szcenikus jellege különösen erőteljesen érvényesül az első részben. Heródes álmot lát és tanácsot kér bölcseitől: fejtsék meg álma jelentését. Az egzotikum, a baljós légkör, a fenyegetettség nyomasztó érzése különleges zenei eszközökkel rajzolódik ki. Berlioz is érezte, hogy igen erős jelenetet komponált és büszkén írta egyik levelében Liszt Ferenchez: “Az igazi trouvaille-om Heródes álma a jósokkal. Ez nagyszabású, és remélem eljut Hozzád.”A darab különleges, archaizáló zenei nyelvének megteremtéséről így számolt be Berlioz: “Megpróbálkoztam néhány új fordulattal. A skála, amelyet az egyházi énekekben valamilyen görög névvel jelölnek, igen sötét harmóniákhoz és különös zárlatokhoz vezet. Úgy tűnt nekem, hogy ezek jól illenek a szituációhoz.”